Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Szakgimnáziuma és Gimnáziuma

Zoller Veronika díjazott animációs kisfilmje

2013-09-10 15:25:57

Az „István, a szent király” című képregény- és animációs filmpályázat május 31-én megrendezett székesfehérvári díjátadóján Zoller Veronika (11.g) a „Szent István, ha visszatérne” című animációs kisfilmjével 1. helyezést szerzett és értékes jutalmat vehetett át.

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum által meghirdetett pályázatot Szent István király halálának 975. évfordulójára írták ki. A szakmai zsűri (volt közöttük cannes-i díjas filmrendező is) az ország számos pontjáról beérkező pályamunkák közül több kiemelkedő művet is elismerésre méltónak tartott, s örvendetesen ezek között volt növendékünk alkotása is.
 
Jutalmazásként a díjazottaknak az értékes, és a fiatalok további kreatív ötleteinek megvalósításához segítséget nyújtó eszközöket Spányi Antal megyés püspök adta át. A pályázat kiírója az ünnepélyes díjátadón az összes beérkezett képregényt és filmet bemutatta, ahol Veronika kisfilmje igen tisztes közönségsikert aratott. 
 
 
A díjátadó után egy rövid riportban Zoller Veronikától érdeklődtünk a film megszületésének előzményeiről, körülményeiről, leginkább azoknak a kedvéért, akik majdan hasonlóan nagy fába vágnák a fejszéjüket. 
 

Hogy talált meg ez a pályázat?

 
Igen régtől fogva érdekel a filmezés, az animáció-készítés, úgyhogy már kerestem a lehetőségét annak, hogy kipróbáljam magam e műfajban. Örültem, amikor rátaláltam e pályázatra, mert a téma is érdekelt és az életkoromnak megfelelő kategóriában is elfogadták a nevezést. A kiírás úgy szólt, hogy olyan 1-5 perces animációs filmet várnak 15-18 évesektől, akik érdekesen meg tudják eleveníteni István királyt, akinek izgalmasan elbeszélik egy napját, vagy aki visszatér a XXI. századba, s beszámolnak a szent képzelt mai kalandjairól. E két témát én egyesítettem, s ebből született meg a kisfilmem. 
 
 
Mennyi időt szenteltél e munkára?
 
Másfél hét intenzív munkát igényelt a „forgatás”, ami önmagában nem is volt túl időigényes, hiszen egy jelenet felvétele sosem tartott öt percnél tovább. Az igazán szöszölős feladat a helyszínek berendezése volt, a díszletek a jelmezek megalkotása, elrendezése, és a forgatókönyv (a storyboard) elkészítése. A tapasztalatlanság kárán közben azért sokat tanulhattam a hibákból. Például munka közben derült ki, hogy a bábok mozgatása nem is olyan könnyű feladat, ugyanis a figurák egy-egy különleges mozdulat esetén könnyen felborultak. Egy újabb animációs film készítésnél azonban már tudni fogom a figurák jó egyensúlyi arányait.
 
Valóban nagyon gazdag és kifejező környezetben mozogtak a figuráid.  Ezeket is mind te készítetted? 
 
Amikor nekiláttam, elhatároztam, hogy semmit sem fogok vásárolni, úgyhogy a hátterek és a bábok megvalósításához, minden díszletet, jelmezt csak az otthon megtalálható holmikból hoztam létre. Ezáltal próbára akartam tenni a kreativitásomat, így hát szekrényajtókból csavaroztam és ragaszkodtam egybe a forgatás terét, varrós dobozból, s az otthon fellelhető lim-lomokból készítettem el minden mást.  Egy igazán nem stúdió fényképezőgépnek mondható compact kamerával, kézből fényképeztem az egészet, minden kockát visszanéztem és úgy állítottam be a következő mozdulatot. A képeket aztán egy megint nagy teljesítményűnek nem mondható netbookra telepített ingyenes szoftverrel, a Microsoft Movie Makerrel vágtam meg és feliratoztam a végén. 
 
 
Megelőlegezném azoknak a nézőknek, akik még nem látták a művet, hogy egy igazán kedves, szerethető kis filmecske született a kezed munkája nyomán. Bájos humora van, ami kicsit ki is kacsint a nézőre, magát nem akarja komolyabbnak láttatni, mint ami, egy ötlet, ami mégis picit, amolyan „örkényesen”, a két láb között visszanézősen, tótágasra állítva mutatja a mai világot, ami végül is valamelyest mégiscsak komolyan veendő. 
 
A történetet arra a szálra fűztem fel, hogyha szent királyunk visszatérne egy napra, akkor feltehetően a saját értékrendje szerint mindent romlott állapotban találna, s nagyon elszomorodna, s ekkor betérne a róla elnevezett bazilikába és helyére tenné a Szent Jobbot, s ezáltal helyrebillenne egy csapásra a „kizökkent idő”. A rosszak megjavulnának, Budapestre, a hazára és a világra újra öröm szállna. Az egész csak egy kis mese, amolyan igazi elsőfilmes próbálkozás, mind méretében, tartalmában, megvalósításában egyaránt. 
 
Mindazonáltal nagyon örülök a díjnak, amelyre úgy tekintek, hogy csak megelőlegezett egy kis bizalmat a későbbiekre. Messzemenően tudom, hogy ez csak egy első kísérlet volt, amelynek tapasztalatai alapján a későbbiekben már egy sokkal jobb filmet tudok majd készíteni. Ha nem lett volna ez a lehetőség, tán sosem próbáltam volna ki, milyen is a filmezés. Talán annyi kiderült e díjjal való megerősítés által, hogy esetleg tényleg lehet majd közöm ehhez a műfajhoz.  
 
Milyen nívójú pályamunkák voltak még a vetítésen?
 
Az én kategóriámon kívül volt, aki legóból készített animációs filmet, ez nagyon tetszett, s látszott rajta, hogy gyakorlott filmesek készítették. Volt egy élőszereplős szintén profi film is, amiből szintén sokat tanultam. Renkívül nívósak voltak még a képregények is, amiket megtekinthettünk a kiállításon.
 
Hogyan tovább?
 
Elsőként decemberben lesz egy pályázat, ami újabb merészséget igényel, hiszen most egy igazi kisjátékfilmmel lehet majd pályázni, amiben Bohumil Hrabal stílusát, írói világát kell feléleszteni, újrafogalmazni.
Van több dokumentum- és játékfilm-tervem, forgatókönyvem, amelyek megvalósítására remélem, hogy hamarosan lesz lehetőségem. Persze tudom, hogy ahhoz még nagyon sok minden kell, sok tapasztalat, tanulás, további ismeret, szerencse, s ok minden más is…
Mindenképpen filmes irányban szerettem volna továbbtanulni, e kis siker talán megerősített abban, hogy talán van keresni valóm e pályán. 
 
Hujbert István