Frissítve: 2014.07.29. 11:36:52
„A tudás hatalom“ - F. Bacon

A Boronkay-család

Az iskola névadó Szoszniczky - Boronkay eredete, családfája

1. A család őse

A lengyel Szoszniczkyak neve bizonyára Szosznica község nevével függ össze, mely a család nemesi birtoka lehetett. Szosznica - az ugyanily nevű járás székhelye - Csernyigov orosz kormányzóságban a Gyeszna folyó partján, öt kilométernyire a Szejm folyó torkolatától, Kijevtől északkeletre légvonalban 190 km-re fekszik. A lengyel család és a község, mint nemesi birtok történetének összekapcsolásáról természetesen csak abban az időben lehet szó, amikor a település Lengyelországhoz tartozott. Az első Szoszniczky, akinek létezéséről tudomásunk van, az a lengyel menekült, aki 1794 végén, vagy az 1795. év folyamán érkezett családjával együtt Lengyelországból Magyarországra. Keresztnevét nem tudjuk. Vallása valószínű görög katolikus volt. A menekülés okait a családtól tudjuk. Ez összefügg Lengyelország 1772. évi első, 1793. évi második és 1795. évi harmadik felosztásával. 1794. október 10-én a Visztula partján fekvő Maciejowice mellett teljes vereséget szenvedett a lengyel egység helyreállítását célzó hazafias erőfeszítés. Ezzel - a kudarcba fúlt lengyel szabadságharc után - 1795. október 24-én kötött orosz-porosz-osztrák szerződés értelmében immár harmadszor osztották fel az országot. Sokan hontalanokká lettek, s az idegen hatalmak bosszúja elől más országokban kerestek menedéket. Ősünk Kosciuszkó híve volt, s a maciejowicei vereség után Lengyelország elhagyására kényszerült. Feleségével és János nevű kisfiával együtt jött át a határon, de az sincs kizárva, hogy fia, János már itt született Magyarországon. Erre okmányszerű bizonyítékot mindezideig nem sikerült találni.

2. A Szoszniczkyak

A menekült Szoszniczky és családja Sárospatakon, Breczenheim herceg birtokán telepedett le, ahol a családfőt a herceg mint gyógykovácsot (így nevezték akkoriban az állatorvosokat) alkalmazta. Ősünknek csupán egyetlen gyermekéről, Jánosról tudunk, aki atyja mesterségét folytatta a hercegi birtokon. Lehet, hogy ő már a magyar nyelvet vallotta anyanyelvének, mindenesetre magyar leányt vett feleségül, az 1799 október havában Bodrogzsadányban (Zemplén vm.) született gör. kat. Soltész Máriát, Soltész Gergely gör. kat. gazda és a gör. kat. Guba Erzsébet gyermekét. János és Mária házasságkötése időpontját nem ismerjük, helyét illetően is csak annyit tudunk, hogy nem Sárospatakon, és nem Bodrogolasziban esküdtek. A kutatást tovább kell folytatni. János és Mária elsőszülött gyermeke, András 1824. november 28-án született. A házasságkötés időpontja tehát 1824 eljére, vagy az azelőtti évek valamelyikére esik. Egy 1920. március 19-én kelt rokoni levél arról tudósít, hogy Szoszniczky János és Soltész Mária Patakon nyugszanak és a gör. kat. templom oldalán márvány fejfájuk van. Az elsőszülött Andrást még három gyermek követte, János, Anna és Teréz. András szülőhelyén maradt és atyja mesterségét folytatta; az 1836. június 18-án Sárospatakon született gör. kat. János köz- és váltóügyvéd lett és Kassán telepedett le. Jánosnak Kassán igen jól működő ügyvédi irodája volt. 1867. május 5-én a füzérradványi (Abaúj vm.) római katolikus templomban esküdött meg a református Paluzsa Ottíliával, aki 1846. október 1-én Nagybózsván (Abaúj vm.) született. A házasságkötés egyik tanúja Ottília unokabátyja, Boronkai Boronkay Farkas, a másik János sógora, Melczer József volt. Ottília jómódú földbirtokos családból származott, nemcsak édesapja, Odorini Paluzsa György volt földbirtokos, hanem édesanyja, Boronkai Boronkay Zsuzsanna felmenői is. A nagybózsvai határ egykor mind Boronkay-birtok volt, s a nagybózsvai református pap 1940. szeptember 5-én a Boronkayakat az őszinte tisztelet hangján úgy emlegette, mint a nagybózsvai református eklézsia mecénásait. Nekik köszönhető a nagybózsvai református templom is, mely a múlt század ötvenes éveiben épült. János felesége birtokot kapott hozományul. Bár a birtok és a jól jövedelmező ügyvédi iroda az 1868. február 13-án egy fiúgyermekkel (Gyula) megáldott házasság boldogságát és gondtalanságát kellő módon megalapozta, János könnyelműsége a család boldogságát aláásta. Mulatozásai a birtok megterhelésére vezettek. A fiatal asszonynak a mozgalmas élet eleinte tetszett, de csakhamar tapasztalta annak kellemetlen következményeit. Férje az irodát elhanyagolta. Az alkalmazottak szabálytalanságairól is tudunk. Végül elváltak, de még azt sem engedte az anya, hogy fia, aki Iglón nevelkedett, atyja nevével lépjen az életbe. Szoszniczky Gyula vezetéknevét 17. életévében a m. kir. belügyminiszter 1885. 7/III. 13,132/VII. számú engedélyével "Boronkai"-ra változtatták.

3. Szoszniczky-Boronkai

Otília tehát nem a saját leánykori nevét (Paluzsa) vétette fel fiával, amitől a törvénytelenség látszata miatt is idegenkedett, hanem édesanyja, Paluzsa Györgyné Boronkai Boronkay Zsuzsanna leánykori nevét. Ez a névválasztás kézenfekvő volt, minthogy a Paluzsák és a Boronkayak tartották is a rokonságot. Boronkay Gyula az ősi Boronkay-nemzetségnek leányágon vér szerinti leszármazottja. Ezt ő tudta, és a Boronkayakkal való rokoni egybetartozás érzése természetes módon élt benne. Ez az önmagának édesanyja felmenőivel való azonosítása tette előtte természetessé a névátvételt is, mely nem tekinthető a mai értelemben vett "névmagyarosítás"-nak. Ottília csupán családi és személyi okokból vétette fel fiával az új nevet és nem azért, mintha a Szoszniczky nevet idegennek, nem magyarnak érezte volna. Gyula gyermekei "y"-nal írták nevüket, s csaknem valamennyiük okmánya "y"-nal lett kiállítva. Boronkai (Szoszniczky) Gyula a kassai premontreieknél szerzett érettségije után jogra iratkozott be, de tanulmányait abbahagyta, államszámviteli vizsgát tett és állami szolgálatba lépett. Mint a M. Kir. Földmívelésügyi Minisztérium tisztviselője, előbb a minisztérium munkácsi felvidéki kirendeltségén dolgozott, majd Budapesten gazdaságfelügyelői minőségben, többek között Egán Ede és báró Kazy József államtitkár mellett működött. 1916. december 1-én hunyt el. Boronkay Gyula 1894. június 16-án Lugoson vezette oltárhoz a római katolikus Neiszer Leontint, Neiszer Gyula állami népiskolai tanító és Kick Teréz lányát. E házasságból hét gyermek született: Janka, Margit, Gyula, Ede, György, Antal és Irén. Boronkay György (Szül.: Lugos, 1903. augusztus 17. - Megh.: 1981. december 21.) az elemi iskolát Lugoson, a középiskolát Munkácson, az egyetemi tanulmányait Budapesten a Műegyetemen végezte. Felesége Goór Margit (Szül.: Kőtelek, 1903. április 20., megh.: Vác, 1987. április 6.). A mindkettejük hamvait tartalmazó urna az újpesti köztemető kolumbáriumában volt elhelyezve, onnan 2006-ban hazahoztuk iskolánkba. Az újonnan felállított síremléket Zavecz József atya szentelte fel.

Programnaptár

Híreink

2013.12.24. | 08:15
2013.12.24. | 08:11

Képzéseink kódjai

01 02 04 05 06 11

12 13 14 15 16 21

2012.10.24. | 20:05
Honlap készítés