Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. A történelem legvéresebb „ábrándja” volt

A történelem legvéresebb „ábrándja” volt

2012-03-07 12:37:00

Az iskolánkban minden évben rendszeresen megemlékezünk a kommunista diktatúrák áldozatairól, így idén is rendezvényeket szerveztünk növendékeinknek, hogy ne múljék feledésbe ez az oly sok szenvedést hozó eszme.

Az Országgyűlés döntése alapján 2000 óta tartjuk meg február 25-én a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, Kovács Bélát. 

Az idei emléknapon a 12. évfolyamos tanulóknak levetítettük  „A szovjet sztori” című megrázó erejű angol dokumentumfilmet és az alsóbb évfolyamosok számára kiállítást rendeztünk a kommunizmus egyik lengyel áldozatáról Jerzy Alfons Popieluszko atyáról, akit a lengyel diktatúra 1984-ben brutális módon meggyilkolt.
 
 
A levetített film ajánlójában így írnak: „Az emberiség legszebb álma volt a szovjet sztori, míg valóra nem vált!” Ez az Európai Unió Parlamentjében is bemutatott dokumentumfilm arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy napjainkban sajnálatosan nemcsak a nácizmus újraéledésének veszélye van a világon, hanem még a kommunizmus kísértete is jócskán itt kísért közöttünk. A film legnagyobb érdeme az, hogy cáfolhatatlanul nyilvánvalóvá teszi a kommunizmus elévülhetetlen emberiségellenes bűneit, és elmondja azt, hogy már születésekor, alapjaiban is a legembertelenebb eszméje volt az emberiség amúgy sem makulátlan történetének. Mivel alkotói úgy vélték, hogy ez nem mosóporreklám, ezért mi is csak nagykorúaknak vetítettük le e borzalmakkal teli történetet. E film tán először válalkozott arra, hogy az elmesélhetetlen „szovjet sztorit”, a nagyjából 200 millió áldozat történetét kertelés nélkül felidézze a feledékenységre mindig hajlamos utókornak, ahogyan az valójában is volt. 
 
 
A megemlékezés másik epizódjaként egy nagyszerűen szerkesztett vándorkiállítás felállításával emlékeztünk meg Jerzy Popieluszko atyáról (1947-1984), aki a lengyel Szolidaritás éveiben szinte egyedüliként vállalta, hogy misézik a Huta Warszawa sztrájkoló munkásainak. Temploma hamarosan a sztrájkoló munkások egyik találkozási pontja lett, ami természetesen nem kerülte el a hatalom figyelmét. A hadiállapot (1983. december 13.) bevezetése után is folytatta prédikációit. 1982-ben zarándoklatot szervezett Czestochowába a huta warszawa-i munkásoknak.
 
 
A hatalom Biztonsági Szolgálata egyre többször zaklatta, nyomoztak utána, házkutatást tartottak nála, megrongálták autóját. 1983-ban eljárást indítottak vele szemben koholt vádak alapján. Tizenháromszor hallgatták ki és egyszer le is tartóztatták, és a sajtó is megindította ellene a támadást. Ekkor lehetősége nyílt rá, hogy Rómába menjen, ezt azonban visszautasította, pedig tudta, hogy életveszélyben van.
Aztán amikor egyszer Varsó fele tartott, a Biztonsági Szolgálat emberei kegyetlenül megkínozták, majd meggyilkolták. Testét 1984. október 23-án találták meg Wloclawekben.
Négy gyilkosa közül ketten 25-25, egy 15, egy pedig 14 év börtönbüntetést kaptak, amelyet aztán egyikük sem töltött le teljesen.
 
 
Popieluszko boldoggá avatási eljárásának megindítását már néhány nappal a temetés után kérvényezte Józef Glemp bíboros. 2008. októberében XVI. Benedek kihirdette a vértanúságot tanúsító dokumentumot. 
 
Hujbert István
 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.