Drámanap - 2017
2017-02-09 17:03:25
A drámanapra idén 2017. január 27-én került sor iskolánk tornatermében. Az alábbiakban a rendezvény szervezőjének, G.Teiszler Mária összefoglaló értékelését olvashatják a nap eseményeiről.
Az 5. drámanapról
Aki betévedt a Boronkay tornatermébe a 6. óra ideje alatt, az csodálkozva és – tegyük hozzá – irigykedve állapíthatta meg: itt buli van! Táncoló és éneklő diákok foglalták el a teret. A drámanapi produkciók zsűrizésére várt a csapat, s beleerősített az ünneplésbe.
S a bemutatók?
Ez a világ, amelyben élünk a mámort tartja az élet kovászának, s ennek forrásait a szexben és a közös bulizásban, ivászatban keresi. A diákok munkáiból ez derült ki. A komédia vagy a tragikomédia, amely ennek a tanévnek a drámakínálatában szerepelt, alapesetben is a hibák bemutatására és a karikatúrák megrajzolására épül. Az osztályok megértették a feladatot. Minden csoport bemutatója a máról szólt, „a mai világról” ahogy a magyardolgozatokban olvashatja az ember. Vegyük sorra a produkciókat:
A 10.N kezdte a sort. Ők Szigligeti Ede: Liliomfi című színművét választották. Az eredeti történet is egy korábbi felidézése: Shakespeare Romeo és Júlia szerelmi drámájának magyar vidéki, a színjátszást népszerűsítő változata. Szigligeti darabjában a félreértések késztetik a szerelmeseket a fondorlatos megoldások kitalálására, hiszen a pénzes nagybácsi éppen azt a lányt szánja nevelt fiának, akibe az „halálosan” beleszeretett. A másik szerelmet: Erzsi és Gyuri érzelmeit valóban veszély fenyegeti a színműben: egy gazdag külföldi szakmabelinek egyetlen „anyós” sem lenne képes ellenállni, itt valóban szükség van ötletre, játékos cselszövésre.
Az N-esek remek játékkal tették maivá a mesét, az ő változatukban is a friss szemléletű, természetes érzelmű fiatalok és a szigorú, unalmas és lejárt szavatosságú tanításokkal korlátozó, elképzelt életet a gyerekükre erőltető szülők konfliktusát láthattuk. A Szigligetinél nem szereplő új elem, Miska szerepe is a máról szól, a lusta, semmirekellő fiú is lendületet kaphat, ha ő választhatja meg a foglalkozását (életét). A dráma szövegének átírása is nagyszerű stílusgyakorlatnak mutatkozott, hiszen a poénok megválasztásában is igazodott a mához. (Olyat kapsz, hogy még oda is becsöngetsz, ahol csak az alapot ássák; vagy: egymás szájában keresték a kontaktlencsét stb.) A nagyszerű csapatmunkát tükröző és szórakoztató koreográfiát bemutató táncok is igazodtak a rendezés elgondolásához. Maiak, diákosak, eredetiséget is felmutatóak voltak. Gratulálunk az osztálynak! Elnyerték a legjobb rendezés, a legjobb női főszereplő, a legjobb női és férfi mellékszereplő díját is!
A 10.K-sok következtek Csokonai: Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című művének feldolgozásával. Csak dicsérni tudjuk a történet átírását: az önmagát özvegynek gondoló Karnyóné ebben a rendezésben a feleségétől szabadulni kívánó férj cselszövéseinek esik áldozatul. A lepénzelt ifjak versengenek a hiú és szereleméhes Karnyóné kegyeiért, aki a végén hoppon marad, de mindenki elbukik, az egymást kijátszó cselszövők, s a szerelmesek is, a KASZÁS nem kímél senkit, bár a végén mindenki föltámad. A mű egészét ötletesen rövidítette a társaság, kitűnő volt a szereplők mozgatása, a tér bejárása. Tetszett a jelmezük, jó volt látni a szereplők felkészültségét, a csapat összeszokottságát. Üdítő volt a játékukat látni. Ők is azok közé tartoztak, akik a werkfilmmel kezdtek, krimiként indult az előadás. Nem az ő hibájuk, hogy a tornaterem vetítésre sem alkalmas helyszín, s így nem lehetett élvezni a filmeket sem a megszokott módon.
Megérdemelték a zsűri elismerését a stílusjátékért és a legötletesebb plakát alkotásáért.
A 10.E is ugyanezt a darabot választotta bemutatásra. S ha lehet dicsérni díszletet, akkor az E-sek csigás szerkezete örökre bekerül a díszletépítés boronkays történetébe. Igényesen megfestett, aprólékosan kidolgozott vásznakra festették a műben előforduló helyszíneket. Méltán lettek ők a díszletverseny nyertesei!
A csapatmunkát az osztályfőnök is erősítette a zárórészben a vicces tánccal. Nem az osztály hibája, hogy a szereplők dialógusából szinte semmit sem lehetett hallani, bár a rendező mindent megtett, hogy követhető legyen a történet. Nagyszerű kontrasztot jelentett a Karnyónénak öltöztetett fiú és a Nőt(Borist) alakító lány jelmeze és szerepéből következő játéka, mindenki megérthette, hogy ma esélye sincs az öreg és csúf asszonyoknak a szexbombákkal szemben bankbetét ide vagy oda. Lehet a pénz irányítója az életnek, de csak eszköz az örömök megszerzéséhez.
A 10.P-sek és a 10.G-sek is azonos művet írtak át: Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása című tragikomédiát. Az eredeti történet szerint a városából fiatal lányként elűzött nő, Klara idős asszonyként látogat vissza szülőhelyére. Ám ekkor már dúsgazdag adakozó, legalábbis ezt remélik az addigra tönkrement, elszegényedett városka lakói. Tőle várják lakóhelyük és személyes életük felvirágzását, ezért a fiatalkori szerető, Ill, lesz a kiválasztott az öreg hölgy kegyeinek elnyerésére. Klara szívesen adna is milliókat minden várakozást felülmúlóan, de cserébe Ill életét követeli, aki az egész életét tönkretette. Ezzel a városon is bosszút állna, hiszen korábban valahogyan mindenki részese volt a személyes tragédiájának.
A 10.P-sek azt a folyamatot mutatták be, ahogyan a városka lakói fokozatosan eljutnak a gyilkosságig. Először ugyan visszautasítják az ajánlatot az európai értékekre hivatkozva, de képtelenek ellenállni a pénz csábításának, így kezdenek hitelbe vásárolni, és Illt lassan rávezetik arra, hogy bizony fel fogják őt áldozni.
Remek poénokat helyeztek el a P-sek. Mindjárt a nyitójelenetben a szellemi, kulturális lepusztultságot a nyilvánosan vizelő városlakók jelezték. Ilyen jelenetet is láthatunk ma jártunkban-keltünkben. Sajnos csak keveset lehetett hallani a szövegből, a rutinos színjátszó Téglás Tamás beszélt csak olyan hangosan, hogy érthető volt a mai reklámok szlogenjeinek beépítése: gluténmentes árut követelt kitartóan. Az előadás tehát egyértelműen a jelenünk karikatúrája lett volna, ha hallottuk volna a szöveget. Szívesen kárpótoljuk mind a közönséget, mind az osztályt, ha megkapjuk a szövegkönyvet.
A szövegkönyv:
A P-sek werkfilmjéhez pedig gratulálunk, ezt a versenyt ők nyerték meg!
A 10.G nagyon készült a bemutatóra, azt is megértették, hogy a helyszínen nagyon hangosan kell beszélni. Felkészültek a jelmezekkel, díszlettel és a tánccal is. Kitűnő rendezést láthattunk: a diákok uralták a teret, humoros volt a helyszín- és jelenetváltás jelzése, telitalálatnak bizonyult az emelvény felhasználása. A közönség nagyon élvezte a táncot, ami Csajkovszkij: Hattyúk tava című balettből vett részlet volt. Kamaszfiúk esetlen mozgásának és a balerinák légiességének erős kontrasztjára építettek a fiúk, s nem is csalódtak: hatott az ellenállhatatlanul vicces előadás. A szöveg átírásában a fiúk a szatíra irányában mozdultak el: a lepukkant városka (amely a Naszály lábánál fekszik, és ahol a kispiros közlekedik) lakói, még a látszatra sem adnak, nyíltan durvák és szexcentrikusak, de ugyanilyen Klara is, csak nála van a pénzes zsák. Egyértelműsítették, hogy a polgármester csak egy színjáték részeként utasítja el a gyilkosságot, de a többiek alig várják, hogy végrehajthassák azt.
A legjobb színpadi mozgásért és a legjobb férfi főszereplőt díjazó oklevelet ők vehették át a zsűritől, megérdemelten. A legszebb beszédért oklevél az érthetőséget jutalmazza, nem a szóhasználatot, így ezt a díjat is elnyerték a fiúk. Gratulálunk nekik!
Bár a bemutatók sorrendjében előrébb szerepeltek a 10. I-sek, a választott darabok egyezése miatt csak most tárgyaljuk előadásukat. Feltűnően ötletes, vicces jelmezeket választottak Vörösmarty: Csongor és Tünde című mesedrámájának átfogalmazására. Nagyot nevettünk az almafa-élő díszleten is, kitűnő látványvilágot teremtettek az I-sek a felvonulásukkal. Nagyon tetszett a koreográfia is, valamint a szereplők kifestése, maszkjai. Örömjátékot produkált az osztály akkor is, ha Vörösmartyhoz kevés köze volt az előadásnak. Csak nyomokban lehetett felfedezni az emberiségdrámát: Csongor útkeresése és próbatételei az élet értelmének megtalálására irányulva mindannyiunk örök problémáját képviseli az eredeti darabban. S a romantikus Vörösmarty a szerelem egekbe emelő varázsáról ír a szövegében. A rendezés maivá téve a művet egy zavaros világról szólt, ahol az ördögök és a tündérek együtt ropnak, semmi sem vehető komolyan, nagy buli van vagy átláthatatlan káosz.
Az osztály nagyon együtt volt a produkcióban, s láthatóan élvezték a bohóckodást, ez is célja ennek a projektnek, a felszabadultság mindig magával ragadó. Az I-sek a legjobb jelmezért vehettek át oklevelet, méltán!
A drámanapot a 10.A osztály zárta Shakespeare: Romeo és Júlia átiratával. A cím beszédes: Romeo és Júlió. A diákok a homoszexualitást állították a középpontba. Remek színészi játékkal tették, valamint élvezetes koreográfiát komponáltak, így el is nyerték a legjobb koreográfiáért járó díjat.
A történet ismertsége miatt erről az osztályprodukcióról csak rövidebben szólhatunk. Vidám, kedves társaság, jó csapatmunka benyomását keltette a bemutatkozásuk. Ők az utolsó pillanatban döntöttek a darabról, s mindent kissé rohammunkában csináltak. De elkészültek, és ez a lényeg!
Összefoglalva: bőven láttunk mi, felnőttek gúnyos kritikát arról a világról, amelyben élünk, s amelyért valamennyire felelünk. Évek óta fájdalmas látni, mennyire zűrösnek minősítik a mai valóságot a diákok, milyen nagy szerepet tulajdonítanak a szexnek, az ivásnak és a nyelvi durvaságnak. Jó lenne látni valami kivezetőt is ebből. De lehet-e? Meg lehet-e hitelesen fogalmazni a követendő értékeket? Azt gondolom, ha csak közvetve, de a kívánt világ is tükröződött a diákok produkcióin: az összefogásban rejlő erő, a felszabadult játék öröme, az egymásra figyelés igénye, a másik teljesítményének elismerése. S ez nem kevés. Próbáljunk meg együtt örülni ennek!
G.Teiszler Mária
Az idei drámanap díjai:
legjobb női főszereplőjének:
Vanderlik Csenge 10.N
legjobb férfi főszereplőjének:
Antal Alex 10.G
legjobb női mellékszereplőjének:
Kovács Zsófi 10.N
legjobb férfi mellékszereplőjének:
Répásy Gergely 10.N
legjobb stílusjátékért: 10.K
legszebb beszédért: 10.G
legjobb színpadi mozgásért: 10.G
legjobb színpadi koreográfiáért: 10.A
legötletesebb díszletért: 10.E
legötletesebb jelmezért: 10.I
legigényesebb plakátért: 10.K
legjobb werkfilmért: 10.P
legjobb rendezésért:
Zoboki Réka 10.N
győztes osztály: 10.N
Werkfilmek és a borlapos Ács Bálint filmjei az eseményről:
(fotók: Lengyel Gréta, Mikulás Viktória, Molnár Zoltán, Pauer Ádám HAMAROSAN)
|
|
Werkfilm |
Előadás (Ács B.) |
Lengyel G. |
Mikulás V. |
Molnár Z. |
Pauer Á. |
|
10.N |
 |
|
 |
|
|
|
|
10.K |
|
|
|
|
|
|
|
10.I |
|
|
|
|
|
|
|
10.P |
|
|
|
|
|
|
|
10.E |
|
|
|
|
|
|
|
10.G |
|
|
|
|
|
|
|
10.A |
|
|
|
|
|
|
Az eddigi Drámanapokról szóló tudósítások
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »
Tovább »