Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Szakgimnáziuma és Gimnáziuma

Egy hetünk Ausztriában

2018-06-20 13:35:00

A németes osztályok és tanáraik már év eleje óta terveztek egy egy hetes tábort Salzburg környékére. Mire az igazi szervezésre került a sor, az utazásnak híre ment az iskolában. Végül csak a szerencsés 55 diák (jónéhány különböző osztályból) és a három kísérőtanár (Szigeti Ágota, Molnár Mária és Mauterer Zuzsanna tanárnők) ültek fel a buszra, június 3-án, kora reggel.

NAGYÍTÁS

A hét első programja már a célba érkezés előtt megtörtént, ugyanis út közben megálltunk, hogy bejárjuk a bőségesen aranyozott Melki apátságot.
Ez után folytattuk jó hangulatú 12 órás utunkat, a Saalbach-i szállásunkig.  Itt megismerkedtünk Hildegarddal és a Salitererhof szálló személyzetével, akik egész héten vendégül láttak bennünket. Gondoskodtak róla, hogy reggelente megtöltsük Lonchpaket-unkat, és este finom meleg vacsorával vártak minket.

Annak ellenére, hogy azt hittük, az utazás kifárasztott minket annyira, hogy azonnal ágynak dőljünk, a késő esti takarodóig játszottunk az udvaron, és a szobákban buliztunk. (Ezzel megalapozva az egész hetes hagyományt.)

Hétfő reggel kezdődött el igazán a tábor. Mint minden napot, ezt is a nyelviskolában kezdtük, ahol négy csoportra osztva, négy órát töltöttünk el segítőkész tanárainkkal. Az órák után a Krimml vízesés felé vettük az irányt. Mielőtt megcsodáltuk Ausztria legnagyobb vízesését, egy interaktív játszótéren ismerkedtünk a víz erejével.

Kedden is kora reggel keltünk, de ezen a napon a délelőttöt nem a kis termekben töltöttük, hanem Saalfelden városát jártuk be. Azt hiszem, minden táborozó egyet értene, ha azt mondanánk, ez volt a legfárasztóbb nap az összes közül. A délelőtti városnézés után délután három helyszínen is túráztunk. Először a Vorderkasser szurdokot jártuk be, aztán a Lamprechts barlangot, és végül a Seisenberg szurdokkal zártuk le a napot.  A véget nem érő lépcsősorok tetején már csak szalonképtelen poénokra futotta erőnkből.

Szerdán a szokásos órák után a Hohenwerfen kastélyt látogattuk meg. Itt az első programunk a várra különösen jellemző solymász bemutató volt. Az óriási ragadozó madarak néha csupán centikre zúgtak el mellettünk, észveszejtő sebességgel. Ez után végig sétáltunk az egész épületen, és annak fordulatos történelméről tanultunk audioguide-jainkkal.

Csütörtök délután igazi bányában jártunk, a sok száz éves Leogang-ban. Ez után a klausztrofóbiásokat kárpótolván, a következő programot Zell am See-be szerveztük, egy gyönyörű tó partján fekvő városba. Mivel éppen motoros találkozó volt, a város a szokásosnál is pezsgőbb hangulattal fogadott minket. 

Péntek reggel már nem találkozunk osztrák tanárainkkal, ugyan is reggel egyenesen Salzburgba mentünk. Ott először a várban akartunk körülnézni, de oda sajnos nem jutottunk be. Szomorkodásra viszont nem volt idő, a monumentális Salzburgi dóm volt a következő a látni valók listáján. Szabad sétálgatásunk során felfedeztük a dóm gyönyörű környékét, és a Mozarttal elárasztott ajándékboltokat. Ha már Salzburgban járunk, természetesen nem hagyhattuk ki Mozart szülőházát (és az abban található arany SPART-t sem). Ezt a házat a Getreidegasse bevásárló utca közepén találtuk meg. Ez az utca a tengernyi cégéréről nevezetes, és a világhírű butikjairól. A tábor utolsó programjaként a Haus der Naur interaktív múzeumban jártunk.

Felhőtlen jókedvünket csak az utolsó esti takarodó, és sajnos egyik kísérő tanárunk balesete árnyékolta be.

Mindenkinek teljes szívemből ajánlom az jövő évi német tábort, hiszen a hét alatt nem csak Ausztria néhány gyöngyszemét ismertük meg, de saját osztályunkat is.

Így hát minden szervezőnek, és segítőnek hálásak vagyunk ezért a felejthetetlen kalandért.

Tóth Lilla Ida 9.D


Lázár Olivér fotói