Kalandos barlangtúrán voltunk

Az elmúlt évek során ez a túra mindig tavasszal volt, de az idén májusban érettségiző diákok egy része annyira szeretett volna részt venni az eseményen, hogy megkérték a tanárnőt a túra idejének előrehozatalával. A kiránduláson csak 30 fő vehetett részt, és ezek a helyek pár nap alatt el is fogytak. A túránk helyszíne Magyarország második leghosszabb barlangjában a budai Pál-völgyi-barlangban volt.

A barlang szelleme

Egy októberi szombat reggelen indultunk Vácról. Mindenki izgatottan várta a barlangászást. Nagyon sok ember volt a csapatból, aki nem először jött, hogy meghódítsa a Pál-völgyi-barlangot. Aki még nem járt itt az könnyen azt hiheti, hogy ez csak egy egyszerű túra ahol végig kell sétálni egy kivilágított tágas barlangban. Ez egy rossz tévhit, hiszen ez a barlangászás jelentősen eltér az átlagos, egyszerű iskolai kirándulásoktól. Ahogy megérkeztünk tízes csoportokat kellett alkotnunk, mert csak így mehettünk be a barlangba. Itt kapott mindenki ruhát és egy lámpával ellátott fejvédő sisakot. Minden csoportot egy szakképzett barlangász vezetett. Ahogy beértünk a barlangba egy rövid séta után kezdődött a neheze. Ezekben a járatokban csak egymás után tudtunk menni. Nagyon szűk helyeken jártunk, szinte végig kúszni kellett az agyagos, nedves földön. Minden járatnak volt elnevezése, amiket a kirándulás során említett a vezetőnk. Ilyen volt például a „Szülőcsatorna, Szendvicsjárat, Giliszta”. Már a nevükből is le lehet vonni, hogy nem túl kényelmesek ezeket megmászni.

Természetesen mindenkiben előjön ilyenkor a bezártság érzet és az a tudat, hogy bármikor beszorulhat a járatokban. Szerencsére senki nem szorult be. A nagyon szűk, nehéz akadályú és hideg barlangban körülbelül 3 órát töltöttünk.

A nap végére mindenki fáradtan, de élményekben gazdagon tért haza.

E nap emléke azt hiszem, mindenkiben sokáig élni fog.