Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Kárpátaljai beszámoló

Kárpátaljai beszámoló

2011-12-06 06:00:00

Jendrék Gabriella tanárnő elhatározta, hogy osztályával, a 10.N-nel bejárja négy év alatt a Kárpát-medence magyarlakta vidékeit. Ennek első állomásaként osztályunk, a tanárnő énekkara és még néhány boronkays zenész november 6-án egy kora reggeli vasárnapon nekiindult egy négynapos kárpátaljai kirándulásnak. 

Még felébredni sem volt időnk, de már Jendrék tanárnő által kért versektől és énekektől zengett a busz (amit a buszsofőr nagyon jól bírt). Röpke háromnegyed órás határon való várakozás után folytattuk utunkat Nagydobrony felé, amelynek környékéről sok érdekes információt tudhattunk meg a tanárnőtől. Kora délután érkeztünk meg szállásunkra, vendéglátóink töltött káposztával vártak minket. Ezután gyors lepakolás következett, majd Ungvár. Elsőként egy skanzent néztünk meg. Sötétedés előtt még bemehettünk az ungvári vár kertjébe. Kiruccanásunkat esti sétával tettük teljessé Ungvár belvárosában, az egész napot pedig egy közös játékkal zártuk le. 
 
 
Hétfő hajnalban, 8 órakor talpra kelt az egész csapat, és a kiadós reggelit követően szorgalmas diákok lévén elindultunk az iskolába. Nagydobronyban egy líceum és egy gimnázium van, melyeket a délelőtt folyamán meglátogattunk. Az ott tanító tanárok amellett, hogy bemutatták az intézményeiket, meséltek nekünk az ukrán-magyar viszonyokról. Szomorúan tapasztaltuk az iskolák állapotát, mert az ukrán kormány nem támogatja a magyar oktatási intézményeket. Hazafelé egy helyi szobrász és kerámiaművész munkáját figyelhettük meg. A laktató ebéd után a nevickei várat tekintettük meg. Elismerésünket fejeznénk ki azon társainknak, akik magas sarkú cipőben képesek voltak megmászni a nevickei „hegyet”. A fiúk tanárnő nagy örömére bevették a vár falait, azt gondolván, hogy a biztosító mögöttük áll. A hegyről levezető út ismét a túracipősöknek kedvezett. Hazafelé tartva igen kalandos élményben volt részünk, mert egyszer csak a megszokott aszfaltos utat felváltotta egy a semmibe vezető földút.
Nagydobrony fényei megnyugtattak minket, hogy végre jó helyen járunk. Este a gimnázium híres tánccsoportja várt minket egy kis bemutatóval, de mi sem voltunk restek, énekes és verses produkcióval köszöntük meg az ő előadásukat. A tánccsoportnak hála elleshettük a néptánc egy két fortélyát egy táncház keretében. Ezzel vége is volt a hétfői napnak. 
 
 
Másnap reggeli torna gyanánt felsétáltunk a munkácsi várba. Nemcsak az ott lévő múzeumok voltak érdekesek, de a kilátás is nagyon szép volt.
 
 
 
Kanyargós út vezetett a vereckei hágóhoz. Míg élünk, nem felejtjük el azt a gyönyörű látványt. Itt a honfoglalási emlékműnél  koszorút helyeztünk el.  A túracipő ismét előkerült, hiszen Jendrék tanár úr vezetésével a visszautat gyalogosan tettük meg a hegyről. A buszon mindenki kifújhatta magát, hiszen egy világ végén lévő vízeséshez mentünk. Az út jóval többnek bizonyult, mint ahogy a helyiek állították, de az ott fogadó látvány miatt megérte. Késő este érkeztünk haza. Reggel az utolsó napnak néztünk elébe. Búcsút intettünk szállásadóinknak. Hazaút előtt még látogatást tettünk a beregszászi főiskolán. Az épület érdekessége, hogy termei az őket támogató magyar települések neveit viselik. Köztük van Vác, Göd, Esztergom terem is. A főiskola után az ebéd következett, majd egy óra szabadprogram következett, ahol mindenki bevásárolhatott kívánsága szerint. Egy tartalmas és gyors városbemutatás után hazafelé vettük az irányt.
 
 
Összességében ismét egy tanulságos kiránduláson vehettünk részt. Betekintést nyerhettünk a kárpátaljai magyarság életébe, lehetőségeibe, kultúrájukba. Tanulságul szolgálhat számunkra, hogy bár jóval szerényebb körülmények között élnek, mint mi, mégis ragaszkodnak a magyarságukhoz és anyaországukhoz. Nagy köszönettel tartozunk Jendrék tanárnőnek és tanár úrnak a tartalmas programokért, a szervezésért, és még köszönettel tartozunk Leányvári Sándor buszsofőrnek is, aki biztonságban hazahozott bennünket szüleinknek.
 
Sztebel Krisztina (10.N) és Polgár Balázs (11.B)
 
Az élményekben gazdag út fotói itt tekinthetőek meg (ezúttal a napokra kattintva jutunk a galériához):
 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.