Német nyelvi tábor Salzburgban

A 9. és a 10. N osztály egy közös útra indult Ausztriába. A régi boronkaysok bizonyára tudják, hogy ez az út nem szokatlan a diákok életében, hisz Szigeti Tanárnő már évek óta szervez német nyelvi táborokat Ausztriába. A járvány miatt két tábor is elmaradt, így talán még izgatottabb volt mindenki, mint valaha. A hajnali keléshez egy kicsit szkeptikusan álltunk, de amint eszünkbe jutott az út gondolata, egyből kipattant a szemünk. Kicsit fáradtan, de nagy várakozással indultunk egy tömött busszal és megcéloztuk Saalbachot. Az út nagyon hosszú volt és nehezen akartak telni a percek, de pár benzinkutas megállás és egy kis grazi kitérő után megérkeztünk a saalbachi Jugend & Familienferienhaus-ba. Gyorsan elfoglaltuk a szobákat, majd egy finom vacsora után játszás és hangoskodás helyett mindenki felvonult a szobájába, hogy megpróbálja kipihenni az aznapi fáradalmakat és izgalmakat. Ez természetesen a többi napon nem így alakult, hisz mégiscsak egy kirándulásról beszélünk, ahol az osztálytársainkkal vagyunk együtt. Szerencsére tanáraink nagyon elnézőek és kedvesek voltak és nem zavarta őket, ha a takarodó után zenét vagy beszélgetést hallottak kiszűrődni a szobából. A szállásunk udvarán esténként strand-röplabdázhattunk, kosárlabdázhattunk, trambulinban ugrálhattunk vagy akár pöröghettünk egy kis játszótéri forgóban. Az utóbbi sok kellemetlenséget és rosszullétet okozott, de mindenki nevében elmondhatom, hogy teljes mértékben megérte. Ha rossz volt az idő, bent is jól szórakoztunk: sokat énekeltünk, beszélgettünk és nevettünk. 



A reggelek is jó hangulatúak voltak bár reggeli után megkezdődött a tanítás. Anyanyelvi tanárok foglalkoztak velünk, ami először elég nehezen indult, de úgy gondolom, a végére jól belerázódtunk. A feladat mindennap egy prezentáció elkészítése volt. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: ez nem volt mindenki kedvence. Ráadásul a tanítás utáni szendvicsek sem vidítottak fel minket. Ebéd után felültünk a buszra, ahol általában már majdnem elaludtunk, mire meghallottuk Szigeti Tanárnő hangját: Achtung, Achtung, liebe Schüler!, aki  ismertette az aznapi programot. 
Ezek a délutáni elfoglaltságok színesek voltak, mert jártunk ezüstbányában, ahol szűk járatokban lehajolva kellett közlekednünk csúszós utakon, sólyomröptetést néztünk és a hohenwerfeni várat is meglátogattuk, majd Saalfeldenbe is elbuszoztunk, ahol sokan kikértük életünk első kávéját németül. Nem hagyhatom ki az elbűvölő krimmli vízesést sem, amiért nagyon megszenvedtünk, hogy láthassuk, mert az út nagyon meredek volt. A programok fénypontja talán a Hochalpenstraße volt, ahol mormotákat etettünk és gyönyörködtünk a lélegzetelállító kilátásban. A hazautazás előtti napon Salzburgba látogattunk el. Itt felsétáltunk a várba, majd egy búcsú forgatagába csöppentünk. Megnéztük a székesegyházat, ami egyedülálló látványt nyújt. A Haus der Naturt sem hagyhattuk ki: eleinte ez a természettudományi múzeum nem nyerte el mindenki tetszését, de amint megpillantottuk a különlegesebbnél különlegesebb halakat, ásványokat, interaktív lehetőségeket a biológia, fizika, földrajz minden területéről, egyre lelkesebben szemlélődtünk. Salzburgban még elidőztünk egy kicsit és sok boltot körbejártunk szuvenírek után kutatva.
A hazafelé vezető úton próbáltuk kipihenni a hét fáradalmait. A tábor nem csak élményeket adott. Sok tapasztalatot és önbizalmat is. Most már, ha valamikor német vagy osztrák területre utazom, el tudom mondani, mit szeretnék kérni, mit keresek, és nem félek attól, hogy meg kell szólalnom. Nagyon remélem, hogy még sok boronkaysnak része lehet egy ilyen élménygazdag és felejthetetlen útban.



Köszönjük Szigeti Ágota tanárnő szervező munkáját, lelkesedését, dr. Behányi Rita igazgató helyettes asszony sok segítségét, Rabné Hallai Judit és Trieb Veronika osztályfőnökök és kísérő tanárok türelmét és segítőkészségét.

További fotók az eseményről    l    

Balogh Petra Laura, 9.N