Piros (vonat), piros (orca), piros (jelzés) avagy iskolai túra a piros szín jegyében

Időpont: 2021. szeptember 25.

Nagy napra virradtak a váci vasútállomás jegyellenőrei: végre ismét találkozhattak a BzMot-on a boronkays túraszakkörön résztvevőkkel. Tegyük hozzá: ekkor még tisztán. Újak és rutinos rókák, Cinka kutya és a vadkörte (vagy som?) bot, étellel ellátottak és kevéssel is beérők. A nap süt, a vonaton oly meleg van, hogy vetkőzni kell és mindezek mellett még egy köszönni nem tudó idős hölgy is a vagonban ült, akit legalább kétszer kérdeztünk meg a mellette lévő hely státuszát illetően, de a biggyesztett száját nem tekintve érdemben nem reagált. A vonat indult, mi zötyögtünk és végül beértünk…
Nógrádra. 
Hátizsákrendezés, névsorírás, szóbeli útvonal-ismertetés. E sorok írója vállalta azt a nemes feladatot, hogy záróemberként az utolsókkal marad, így kicsi az esélye, hogy a rókák valakit elvisznek és arra kényszerítik, hogy egy madár szájából kiénekeljenek egy bizonyos tejterméket. Egy szó, mint száz: hátsó emberként kényelmesen beoszthattam erőmet a bekövetkező emelkedőkön. Az országos kék jelzésen haladva első nagyobb pihenőnk a település széle volt, ahol egy pálinkafőzde is másnaposan ásítozott. Pazar kilátás kínálkozott a várra, a településre és a közeli nagyobb hegycsúcsokra is. Miután a csoport ismét együtt volt bevetettük magunkat a zizegő avarral ékesített lombhullató erdőbe. Egy jó darabon bizony szuszogni kellett, mert csak emelkedtünk, emelkedtünk, míg végül elértük a…
 Nagy Kőhegyet,
 pontosabban az esőbeállót, ahonnan páratlan panoráma nyílt és nagy előnye volt, hogy ülőhely is akadt. Mindenki evett és mindenki beszélt is egyúttal. Innen lehetett számítani nagyjából azt a határt, amikor éreztük: túl vagyunk az emelkedők nehezén és lehet beszélgetni, csevegni, ismerkedni. Repült az idő és egy-kettőre elértük a…
Magyarkúti Fogadót. 
Csodálkozásunkra valamilyen családi napot tartottak, mert csikósok és lovak várakoztak a fogadó mellett, ahol mi tanyát vertünk. A szokásos energiapótlás mellett lehetőség kínálkozott a szomj magasabb százalékú enyhítésére és aki kóros macskahiányban szenved babusgathatta a nagy cicmit. Persze ekkor figyelni kellett Cinkára is (a fekete pulira). Rejtélyes módon az Irma forrás nem működött. Indultunk is tovább, de figyelem!!! a csavar a történetben, hogy most már a piros jelzést kellett végigkövetni az állomásig…
Verőcén.
Verőce külterülete azért is jó, mert kifejezetten nagytestű kutyákkal találkozni, mint a kuvasz, amik azért elég vehemensen adták tudtunkra, hogy nem kellene a kerítés közelébe menni. Nem is mentünk. 
A kirándulás végén a MÁV kegyeire bíztuk magunkat. Nem késett így az előre tervezett időpontban értünk haza. 

Miért is jó egy ilyen kirándulás? 
-    jó társaságban repül az idő
-    kisebb eséllyel visznek el a rókák
-    a friss levegő mellett aznap nem kell konditerembe menned

Kiegészítés: a rókák erdei gyűlésétől levelet kaptam. Az áll benne, miszerint ők már rendelik a sajtot így legálisan jutnak hozzá, hát ne bántsam őket.