Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Szakgimnáziuma és Gimnáziuma

Polgár Balázs bécsi koncertre készül

2013-12-02 08:39:24

Polgár Balázs, a tavaly nálunk végzett öregdiákunk november 14-én visszatért iskolánkba három koncert erejéig. Balázs nemsokára elindul egy bécsi zongoraversenyen, e nálunk tartott előadása mintegy főpróbája volt a bécsi fellépésének. Az előadó négy nagyon különböző művel érkezett, s produkciója végére a teljes közönségét elvarázsolta, tanárt, diákot egyaránt. A koncert után a borlapos Sebestyén Máté készítette vele ezt az alábbi interjút.

 
 
SM: Először is gratulálok a koncertedhez! Ahogyan azt többen is jelezték, tényleg nagyon színes lett, és szerintem abszolút sikere volt.
PB: Köszönöm szépen! Örülök, ha így láttátok…
SM: Miközben játszottál, az látszott rajtad, hogy teljesen beleéled magad az adott műbe, szinte átszellemültél. Honnan ez a szenvedély benned?
PB: Lassan alakul ki egy művel való azonosulás. A darabtanulás első szakasza az, amikor megtanuljuk a technikáját, hogy minden hang a helyén legyen, és van egy második szakasza, amikor ez elkezd érni, hogy zeneileg „ott legyen”, hogy előadóként már tudjál valamit mögé képzelni, gondolatokat, érzelmeket. Ha ez benned összeállt, akkor innentől kezdve bízhatsz abban, hogy ezt a közönségnek is át tudod adni. Ezek a darabok talán már ebben a stádiumban vannak, és talán már nem a hangokon, azok lejátszásán van a hangsúly, hanem azon, hogy formát ölt a gondolat, ami immár a hallgatókhoz is elér. Számomra ez jelenti a zene örömét.
SM: Mióta tart nálad ez az öröm, szóval mióta zongorázol?
PB: Ez a tizennegyedik év. 
 
 
SM: A zongorajáték mellett van más hobbid is?
PB: Ha hobbinak nevezhető, akkor a most épp a mechatronikai szakra járok a Műegyetemre, ugyanis nagyon szeretem a robotokat és más hasonló intelligens gépeket, jó sokat tanulok, mert ugye, az egyetem nem megy másképpen…  Idén harmadjára indulunk a „Magyarok a Marson” robotépítési versenyen, ha elkezdjük építeni, akkor főként csak  azzal foglalatoskodom majd. Aztán hamarosan jön az „Audi Kreaktivity” versenye, amin már egy hatodik helyet is szereztünk, tavaly pedig még innovációs díjat is kaptunk. Büszkén jelentem, hogy idén zsinórban harmadjára is bejutottunk a döntőbe és már készítjük is az új autót, úgyhogy hétvégenként mindig ezen dolgozunk. És mellette ugye. 
SM: Az egyetem mennyire borította fel a mindennapjaidat? Mennyire tudod összeegyeztetni a zongorázással?
PB: Úgy érzem, csiszolódnak épp a dolgok. Rájöttem, hogy az első félév minden tekintetben erősen karcolja az embert, mindazonáltal úgy tűnik, hogy még mindig valahogy összeférnek a dolgok. Sajnos vannak olyan napok, amikor az óráim miatt nem nagyon tudok gyakorolni, ezt nagyon sajnálom. Inkább hétvégén zongorázom, aminek az az előnye, hogy rá van szorítva az ember, s így ésszel csinálja. 
SM: A hétköznapokban is hallgatsz klasszikus zenét, vagy akkor inkább más stílusokat részesítesz előnyben?
PB: Ó én nagyon sokféle zenét szeretek, ha a telefonomat megnézi valaki, akkor az AC/DC-től a Punnany Massif-ig mindent megtalálhat. Otthon, amikor tanulok, azért akkor inkább csak klasszikusokat hallgatok.
SM: Hogy látod, milyen jövője van számodra a zenének?
PB: Igazából nem tudom. Mindenestre még mindig úgy kezeltem, mint a középiskola, s aztán a felsőoktatási intézmény választásánál is, hogy lehet akár még zenei pálya is belőle. És ezt nem csak én nem tudom, hanem a tanáraim sem, sokan biztatnak, hogy lenne mit keresnem a zeneakadémián vagy a konzervatóriumban. Nem született ezzel kapcsolatban döntés még bennem. Mindazonáltal eddig bármit is csináltam, a zenét azt megpróbáltam olyan szinten tartani, hogy esetleg meg lehessen próbálni zongoristaként is elképzelni a jövőmet. Ezúttal sem zenei pályára mentem, viszont még mindig ott vagyok, hogy igyekszem versenyszerűen csinálni a zongorázást. Amíg ezt a kettőt össze lehet hozni, addig igyekszem így tenni, csak eldől hamarosan, hogy merre visz tovább az utam.
SM: Sok fellépésed, előadásod van manapság is?
PB: Szeretek fellépni, amíg a Boronkayban voltam, addig tényleg sok koncertem volt, mert valahogy nagyon jót tesz az embernek, ha közönségnek játszhat. Tizenkettedikben például, ha átlagban kiszámoltam, akkor félévig pont minden hétre jutott egy-egy koncert. Most így az egyetem mellett lecsökkent az előadások száma. Ha a versenylehetőségeket nézem, akkor pedig  az egyetem miatt jobban meg kell válogatom őket. Az egyik tanárom - pont most voltam nála - mondta, hogy Pesten tudna egy fellépést, de én fájó szívvel azt mondtam neki, hogy most inkább ne, mert az egyetemen még mindig nem tudom, miképpen alakulnak a dolgok.
 
 
SM: Van esetleg olyan szerző, akinek a műveit kiváltképpen szereted játszani?
PB: Igazából ez is olyan, hogy szinte mindent. Én tanultam Bachtól, a klasszikusok közül Mozarttól és Beethoventől is olyan műveket, amiket egyszerűen imádtam, ugyanakkor Liszttől is van számos olyan darab, amit szeretnék még megtanulni, de ott van Rachmaninov is… Szóval nem tudnék kiválasztani egy zeneszerzőt sem, akire azt mondanám, hogy ő a nagy kedvencem.
SM: A közeljövőben vagy a távoliban akkor mit hoz a holnap?
PB: Ez a legjobb kérdés! (Nevet) Van egy zenei oldala a dolognak, hamarosan elmegyek egy bécsi zongoraversenyre, ahol alapfokú művészetoktatási kategóriában indulok, rajtam kívül talán még két ember van a mezőnyben, aki konzervatóriumba jár, de az összes többi mind zeneművészeti egyetemről és akadémiáról jön, tehát nem tudom, hogy mi lesz ott, de ha jól szerepelek, akkor sem tudom ezáltal milyen lehetőségek nyílnak meg előttem. Egyenlőre amilyen versenyen csak tudok, azon elindulok és majd meglátom, mi lesz belőle. Műszaki téren pedig nem tudok nagyon mást mondani csak műszaki nyelven, tehát megyünk az Audi Kreaktivity-re, a Magyarok a Marson-ra és később nagyobb volumenű versenyekre és majd meglátjuk, hogy mi lesz. Vannak az egyetem olyan lehetőségek, olyan csoportok, ahonnan akár vállalati dolgok is jöhetnek a képbe, például egy-egy vállat ha gyakorlatra hív, de ez még mind-mind messze van. 
SM: Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a jövődhöz, kiváltképpen hamarosan közelgő a bécsi versenyedhez.
PB: Köszönöm szépen, és egyúttal köszönöm a lehetőséget, hogy kipróbálhattam közönség előtt is, hogy hatásukban éppen hol tartanak e művek!

Sebestyén Máté


 Jendrék Tamás (Jimy) fotói

 Pataki Sándor felvétele a 2013. november 14-i előadás egy részletéről

 Pataki Sándor felvétele a 2013. november 12-i előadásról