Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. A döntős röplabdás lányaink ötödikek lettek

A döntős röplabdás lányaink ötödikek lettek

2014-04-14 10:31:08

Debrecenben 2014. április 13-án véget ért a háromnapos Országos Amatőr Röplabda Diákolimpia, amelyen lánycsapatunk (20 csapatból) az 5. helyen végzett.

Hátsó sor: Szabó Borbála, Belányi Virág, Koscsó Dóra, Haffner Kitti, Sándli Zita, Szabó Dorottya, Vörös Brigitta, Oláhné Szűcs Katalin
 
Első sor: Podlovics Laura, Székely Blanka, Boros Boglárka, Frankl Dóra, Wagner Flóra, Jendrék Miklós

Amatőr röplabda országos döntő április 11-13. Debrecen

Történetünk egy átlagosnak tűnő reggelen kezdődött április 11-én, pénteken. Iskolába indultunk, bár kicsit nagyobb csomagokkal, az aulában gyülekeztünk. A busz 8:30-ra jött értünk. Az út zökkenőmentes, bár hosszú volt, beszélgetéssel, pihenéssel múlattuk az időt.
 
Megérkezésünk után rögtön a tornaterembe mentünk. Elfoglaltuk az öltözőnket, majd miután elkészítettük az első csapatképeket, elkezdtük a bemelegítést. Már az első csoportmeccsünkön mély vízbe dobtak minket, hiszen a tavalyi első helyezett (idei harmadik) Nyíregyházával kerültünk össze. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű. Sajnos a pozitív hozzáállás és a csapattagok szurkolása sem volt elegendő, 2:0-ra kikaptunk. Sokáig nem bánkódhattuk, hiszen néhány meccs múlva újra pályára kellett állnunk, ezúttal Pásztó csapata ellen. Ezt a meccset mi nyertük meg 2:0-ra, aminek nagyon örültünk. Este egy nagy, közös megnyitón vettünk részt, fiúk-lányok közösen. A színvonalas műsor után le kellett tennünk a diákolimpiai esküt, hogy becsülettel fogjuk képviselni iskolánkat, megyénket.
 
 
 
Szombaton hosszú nap állt előttünk. Reggel 8 órakor mi kezdtük a mérkőzések sorát a Kaposvár ellen. A játszma szoros volt, először az ellenfél vezetett 1:0-ra, azonban sikerült fordítanunk és a végeredmény 2:1 lett a mi javunkra. Ez a győzelem óriási lendületet adott a következő megmérettetéshez, a Gyöngyös elleni meccshez. Tudtuk, hogy – csakúgy, mint a Kaposvár elleni játékban – nem lesz könnyű dolgunk. Azonban a tudat, hogy ha sikerül megnyernünk ezt a mérkőzést és a lendület, mely a Kaposvár elleni meccs után megmaradt, mindent eldöntött. Hiába zengett a terem a kaposvári lányok ellenszurkolásától, az utolsó csoportmeccsünket is sikerrel vettük 2:0-s eredménnyel, ezzel másodikként zártuk a délelőttöt és az első nyolc hely valamelyikéért küzdhettünk tovább. Ekkor volt időnk egy kis pihenésre, hiszen még két mérkőzés várt ránk a délután folyamán.
 
A délutáni első meccs eredményétől függött, hogy az 1-4. hely vagy az 5-8. helyen fogjuk a tornát zárni. A budapesti Szent Imre Gimnáziummal (akik végül a diákolimpiai bajnokok lettek) találtuk szembe magunkat. Sajnos magabiztosan irányították az egész mérkőzést és végül 2:0-ra elvesztettük a küzdelmet. Elkeseredésünk most sem tarthatott sokáig, hiszen nem sokára a zalaegerszegi csapat ellen kellett kiállnunk. Ezen meccsen mi kerekedtünk felül, 2:0-s eredménnyel zártunk. Ez azt jelentette, hogy vasárnap az 5-6. helyért fogunk küzdeni. Este mindenki kedve szerint kipihente a nap fáradalmait. Voltak, akik a szálláson maradtak és voltak, akik ellátogattak a helyi élményfürdőbe egy kis csúszdázásra, fürdőzésre.
 
Másnap kényelmes ébredés és reggeli után elindultunk, hogy a hétvége utolsó, mindent eldöntő mérkőzését lejátsszuk. A Veszprém volt ellenfelünk, akikkel a hétvége (szerintem) legizgalmasabb meccsét játszottuk. Hosszú labdamenetek következtek. Az első szettet mi nyertük, viszont a másodikban a Veszprém volt a jobb. Fáradtan, de óriási elhatározással és akarattal vágtunk neki a harmadiknak, mely a játék végére az idegek harcává vált, melyből végül nagy és kemény küzdelem árán mi kerültünk ki győztesen. A megfeszített tempó miatti fáradtság és az öröm egyszerre jött ki rajtunk, felhőtlenül boldogok voltunk.
 
 
Felejthetetlen élmény volt ez a három nap mindannyiunk számára. Elértünk egy olyan fantasztikus eredményt, melyet iskolánkból előttünk még senki ebben a sportban. Együtt küzdöttünk érte, egy emberként, mindig bíztatva, segítve a másikat. Ezenfelül olyan sport- és versenyszellemmel találkoztunk, amivel csak ritkán szembesül az ember. A sportszerű játékot fergeteges hangulat kísérte minden percben. Fiúk és lányok szurkoltak egymásnak úgy, mintha mindig is ismerték volna egymást, pedig akkor látták egymást először, kölcsönösen támogattuk egymást a pályán kívülről. Jó viszony alakult ki mind az edzőkkel, mind a játékosokkal, új barátságok kötődtek. Valóban egyedülálló és hihetetlen volt ez hétvége, ami megmutatta, miért érdemes sportolni és, hogy emberileg mennyire sokat ad a sport.
 
Sándli Zita 12.a
 

 Wagner Flóra fotói

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.