Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. A haza hőseire emlékeztünk

A haza hőseire emlékeztünk

2012-10-06 09:00:00

Október 6-a a magyarság talán leggyászosabb „ünnepe”, bár csak nehéz szívvel lehet ünnepnek nevezni ezt az emléknapot. A hazájukért oly sokan haltak meg vagy estek el a csatákban, de a forradalom és a szabadságharc mégis elbukott. Október 4-én az iskolánk sportpályája melletti lelátójáról előadott műsorral emlékeztünk meg a tizenhárom aradi vértanúról, valamint mindazokról, akik az életüket adták akkoriban a magyar szabadságért, a hazáért. 

Azt gondolhatnánk, hogy ilyen tettre csak magyarok képesek, és ezért mind a tizenhárman magyarok voltak, de nem, hiszen volt közöttük szerb (Damjanich János), német (Aulich Lajos, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly), örmény (Kiss Ernő, Lázár Vilmos) és horvát (Knezić Károly) származású honfitársunk, de volt még osztrák is (Poeltenberg Ernő), valamint olyanok, akik valóban régi magyar családok leszármazottai voltak, mint Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Vécsey Károly, Török Ignác, Nagy-Sándor József. Származásuktól függetlenül azonban mind olyan nagyszerű emberek voltak, akik életüket adták azért, amiben hittek, mint ahogy erről Vécsey Károly szólt emlékezetesen szépen: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” 

Ha szabad ilyet mondanom, a kiváló hazafiak közül nekem talán Damjanich a szívemhez legközelebb álló. A róla mondott történetek fogtak meg engem leginkább. Mint ahogyan az iskolai megemlékezésen is nagyon megható volt Vainő: Rényi Ferenc című verse. Ez alatt konkrétan a sírás kerülgetett… A megemlékezés alatt egyébként még számos, szebbnél szebb verset, zenét, trombitaszót hallhattunk és láthattuk egy megrázó képben Haynau rögtönzött bírósága előtt az aradi vértanúk elítélését, valamint újra elhangzottak mártírjaink utolsó szavai is. 
 
 
A műsort a 12.A, 12.N, 12.B, 12.F, 12.N és a 10.B adta elő, valamint Jakus tanár úr egy rendhagyó, általa csak „hatpercesnek” nevezett, gondolatébresztő ünnepi beszédére is sor került.
 
Egyik mártírunktól,  Schweidel Józseftől származó örökérvényű gondolattal zárnám az ünnepségünkről szóló beszámolómat: 
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
 
Plesz Szonja 9.C
Az aradi vértanúkra megemlékező műsor vázlata és Jakus László ünnepi beszéde (2012. október 4.) letölthető innen:  

 

 Az ünnepségen Németh Viktória és Szabó Ábel fotóztak

 

Az előadás egyik diáknézőjét, Vass Angelikát írásra indították a műsorban látottak. Az alábbiakban közöljük a fenti tudósításon kívül megfogalmazott gondolatait.

Egyszer, októberben

 

Nem arról szeretnék írni ezúttal, hogy pontosan hogyan zajlott az ünnepség, mint történt. Egyrészt, aki ott volt, hallotta, másrészt – és ez a fontosabb – egy előadást nem lehet csak szavakkal átadni; átélni kell. 
 
Sokszor gondolkozom el, vajon más is érzi ilyenkor azt, amit én? Más is átéli? Hogy egykor, a ma oly nyugodt országunk – mert most is ún. boldog békeidőket élünk – szinte egészét vér és gyász borította. Mikor a „magyar” szó nem átok volt, hanem büszkeség. Kik áldoznák közülünk életüket egy romos, régi dicsőségét sirató országért? Magyarország története olyasmi, mint a bukott angyaloké. Egykor fényesen ragyogott, időnként fényesebben is, mint bármi más, majd porba hullott. Ámde öröksége megmaradt – s ez az örökség a miénk, időseké, fiataloké, nőké, férfiaké: magyaroké. Ahogy Vörösmarty (most is elhangzó) versében is írta, hiába virágzik majd tavasz újra, a múlt kitörölhetetlen. Véleményem szerint, az egész magyarságot áthatja egyfajta különleges, sehol máshol nem tapasztalható, keserű-büszkeség. Bizony, még mindig siratjuk az elvesztett életeket, területeket, értékeket, bár ennek nem mindenki van tudatában; csupán érezzük, valami nincs rendjén. Épp ezért, kérek mindenkit, aki vette a fáradtságot, és most olvassa ezt a rövid írást: ne keseregjünk az elmúlt időkön. Tanuljunk belőle, és nyissunk új jövőt. Mert ezt más nem teszi meg helyettünk. 
 
Európa csendes, újra csendes. Most csendes. De vajon meddig marad az? És hol leszünk mi majd akkor? 
 
Vass Angelika 12.A

Két jelenet a műsorból:

 – Fazekas Dorka felvétele (hamarosan)

 – Fazekas Dorka felvétele (hamarosan)

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.