Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. A Serenus kórus Karai József szerzői estjén

A Serenus kórus Karai József szerzői estjén

2012-06-12 21:13:00

A váci Bartók Béla Zeneiskola koncerttermében Karai József Erkel-díjas komponista szerzői estjén, április 12-én a mester tiszteletére koncertet adott a váchartyáni Canzonetta Nőikar, Farkas Pál vezényletével, a váci Bartók Béla Zeneiskola és a Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola tanárai, növendékei és a váci Serenus Kórus, Brusznyai Margit vezényletével. Ez utóbbi művészeti együttesben sok boronkays növendékünk és tanárunk szerepel, ezért álljék itt egy rövid beszámoló az estről. 

A kiválóan szerkesztett műsor keretében kaphatott az érdeklődő zenebarát közönség egy bő keresztmetszetet a szerző életművéből. Volt gyermekien egyszerű régi magyar és katalán karácsonyi énekfeldolgozás, egymástól a legtávolibb stílusokban megírt és mégis egységes életművet elénktáró oboa-, fuvola-, klarinét- és hegedűjáték, ragtime és jazz-muzsika zongorán, a világegyetem hangjait megidéző ütőhangszereres zene, és a műsor vége felé a zeneiskola fuvola-együttese előadásában csángó dallamokra írt kamaramuzsika, egyszóval a gazdag alkotói életút legszebb darabjai csendültek fel az est során. 

A darabok sokszínűségének sorát a Serenus kiforrott, érett, de egyúttal érzékeny hangzásvilágú kórusmuzsikája zárta. Garai Gábor A fű, a folyó, te meg én című versére írt kósusmű nosztalgikus szépségű emlékét eleveníti fel az elmúló, és mégis elmúlhatatlan ifjúságnak, az egyszeri és megismételhetetlen élet felett érzett bánat és bölcs belenyugvás zenében megfogalmazott élményének.
 
 
 
E felvétel a kórus májusi nagymarosi koncertjén készült
 
A fű a folyó te meg én (Garai Gábor versére) 
 
A fű, a folyó, te meg én, 
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
 
 
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
 
 
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
 
 
A Székelyföldi szerelmi dalok a legszebb népdalaink emlékezetes csokra volt, majd az egész estét, a Dr. Vargha Károly versére írt Áradj zene című műve zárta, amely ars poetikus zenei üzenete volt a gazdag alkotói életpályát maga mögött tudó, nagyszerű magyar alkotóművésznek.
 
Ez az előadás ismét beigazolta Kodály Zoltán örökérvényű gondolatát, hogy a „zene mindenkié", és bárki képes csodát teremteni, azaz egybehangzó derűs, nyugodt, szelíd (= serenus) harmóniát megszólaltatni. És ez még sikerülhet azoknak is, akik egyébként - ha csak a kórus boronkays tagjait tekintjük - fizika-, német vagy történelemtanárok, iskolatitkárok, vagy éppen padjainkat ma és egykor koptató, zömében reálszakos iskola tanulói. 
 
Persze ehhez azért kell egy olyan ihletett szerző, mint Karai mester és egy olyan türelmes, ízzig-vérig közösségteremtésre képes muzikális karnagy, mint Brusznyai Margit. S ekkor valóban megszólalhat közös anyanyelvünk, amin egyformán ért mind az előadó, mind a befogadó közönség, megszólalhat mindannyiunk kedvére az igazul szép, és szépen igaz muzsika.
 
Hujbert István
 
 

Egy cikk a Parlandó című zenepedagógiai folyóiratból:  

 További képek a koncertről

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.