Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium

Adventi kiállítás - 2014

2014-12-02 19:42:34

Idén is megnyílt az adventi kiállításunk, ahol a Boronkayhoz kötődő alkotók mutatták be művészi alkotásaikat. 2014. november 28-án dr. Molnár Lajos nyitotta meg a Mojzes Zsófia rendezte kiállítást.

 

Az alábbiakban közöljük teljes terjedelmében dr. Molnár Lajos a kiállításmegnyitón elhangzott beszédét.

Adventben járunk.
Advent a kis Jézus érkezésére, a kisded várására való készülődés ideje, amely András napján kezdődik és szent estig, négy héten át tart. Eredete az V–VI. század körüli időre nyúlik vissza, és a karácsony előtti böjttel volt összekötve. 
Sok-sok ősi népi hiedelem és szokás fűződik ezekhez a különleges hangulatú napokhoz, hetekhez. 
A felnőtt ember, ha igazán humánus lény, akkor ebben a bűvös időben befelé fordul, a családjára, a szűkebb közösségére fókuszál. Vizsgálja önmagát, jót akar tenni, szeretetet sugároz, szeretetet vár, és boldogságra törekszik.
 
 
Ajándékot is ad, és kap is. Ha évközben nem is, de ilyenkor biztosan eszünkbe jutnak, felidéződnek Pál apostolnak az I. Korinthus 13-ban írt sorai, amit a Szeretet himnuszának is neveznek.
Ezeken a kiállításokon számba vesszük, bemutatjuk azok munkáját, akik gondolataikat, gyötrelmeiket, világlátásukat – vagyis örömüket, bánatukat és érzelemvilágukat – művészi módon megfogalmazva alkotások formájában tárják elénk.
Iskolánkban több évtizede hagyomány az adventi és a tavaszi kiállítás megrendezése. Minden kiállító – legyen az tanár, vagy volt diák – valamilyen módon kötődik az iskolánkhoz. Fontos számukra ez a hely, és számunkra is fontosak mindannyian.
A mai 2014. évi kiállításunk 11 alkotó műveiből szerveződött. A kiállítók közül négyen iskolánk növendékei voltak. 
A kiállítók egy részére jellemző, hogy itt tették meg az első lépéseket a művésszé válás hosszú, rögös útján, vagy úgy, hogy itt fedezték fel tehetségüket, vagy úgy, hogy itt kaptak ösztönzést, buzdítást, segítséget az alkotó munkához, sőt ebben az iskolában mutatkozhattak be, az Adventi vagy a Szent György napi kiállításokon. 
Először a lőwysek és a boronkaysok népes csapatából még a gépipari technikumi korszakban Németh Zsuzsanna, Szabó Imre és Fekete István tűntek ki. Mindhárman Képző- és Iparművészeti Főiskolát végeztek, s őket követték később Béki Márton, Kis Péter, Pantali Sándor, Revák István, Tóth Angelika, Rakita Eszter, Molnár Zsófia, Fejér Ferenc, Olli József, Őrhegyi Imre, Száraz Kata, Nagy Boglárka és még többen mások is. 
 
Fekete István fotóművész az Egri Főiskola volt tanára, 1974-ben végzett iskolánkban. Váci lokálpatriótaként sokan ismerik a városban és az országban. Közismert munkája a megújult Március 15. teret és a Duna-partot bemutató fotók, a nívós Váci Képes Naptárak sora, de kiemelkedően fontos és dokumentatív értékű a sok száz fotót tartalmazó főtérátépítést bemutató kötete, a Piac tér, Konstantin tér, Március 15. tér. Pályája elején előbb gépész, nyomdász volt, ezt követően az Iparművészeti Főiskolán tanult tipográfia szakon. Sok hazai és külföldi kiállításon vett részt szép sikerrel. A város művészeti közéletének most is meghatározó egyénisége. Egy különleges beállítású Régi „Főtér” fotóval van jelen a kiállításon. 
 
Béki Márton saját vallomása szerint nagyon rossz diák volt. Mi befogadtuk, segítettünk neki, és most büszkék vagyunk rá. 1974-ben végzett iskolánkban. Előbb gépésztechnikusként, majd vésnökként dolgozott Angyalföldön. Nagymaroson él, és sok éve rajzol, fest, elsősorban akvarelleket készít. Az ablakából látja a Börzsönyt, a Dunakanyart, a Visegrádi várat és Nagymarost. A Dunakanyar jelenik meg alkotásain. 
 
Kiss Péter 1975-ben érettségizett. Olajképeivel rendszeresen ott van városi kiállításokon, de művei eljutottak a határon túlra is. Japánban is volt kiállítása. Váci, hazai és nemzetközi képzőművészeti szervezeteknek is tagja. Aki ismeri, tudja róla, hogy igen termékeny művész. Vácon él, és itt dolgozik. Most festményről készült fényképet láthatunk kinyomtatott formában, bekeretezve. Ezt a technikát még nem ismerem, ilyet még nem láttam.
 
Pantali Sándor már az én időmben, 1977-ben érettségizett. Egerben szerzett rajz-földrajz és művészettörténész diplomát. Több településen: Püspökhatvan, Acsa, Vác, Erdőkertes tanított, és most Fóton a Waldorf iskolában tanít. Több munkája díszíti a váci Piarista Gimnázium folyosóját. Hosszabb időn át restaurátorként templomi freskók felújításában vett részt. Leginkább olaj és akvarell technikával dolgozik. Művei a természeti és az épített környezetünket mutatják meg művészi módon. Most vidéki látképekkel, tájképekkel mutatkozik be. 
 
Szilágyi Lajos a közelmúltban ment nyugdíjba. Rendkívül sokoldalú, színes egyénisége volt iskolánk tantestületének. A számítástechnika terén végzett kiemelkedő munkássága mellett több diákot fertőzött meg a képi világ művészi módon való megkomponálásával. Most egy gyönyörű fotóval örvendeztet meg bennünket, címe: „Madárlesen”.
 
Bíber János, iskolánk egyik volt dolgozója, a bőséges választékából kiemelve egy-két darabot mutat meg. Most temperával készült tájképet küldött be.
 
 
Wágner Gabriella tanárnő most állít ki először iskolánkban. Kaspók és kanna dekupázs technikával készült munkával jelentkezett a növények szeretete jegyében. Róla azt kell tudni, hogy előbb az ELTÉ-n, majd a Pécsi Tudomány Egyetemen végzett és kémia-biológia szakos középiskolai tanár. Először Budapesten, a Kontyfa Középiskolában tanított. Most Szigetmonostoron él, naponta jár be komppal Vácra. Tudjuk róla, hogy nagyon szereti a természetet, a kertészetet, a madarakat és a virágokat. 
 
Fábiánné Kőszegi Erzsébet matematika-kémia szakos tanár. Szaktárgyainak tanítása mellett laborgyakorlatokat is vezet. 2014 szeptemberében került iskolánkhoz. Szegeden végezte tanulmányait, és hosszú éveken keresztül a kosdi általános iskolában tanított, majd 6 évig igazgatóhelyettes volt. Három fiúgyermek édesanyja. A kiállításra gyöngy-ékszereket és gyöngyfűzést hozott, és mutat meg. 
 
Szlobodnikné Kiss Edit Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen matematika-számítástechnika és orosz nyelvből szerzett középiskolai tanári képesítést. A Király Endre Szakközépiskolába tanított, és több éven át volt igazgatóhelyettes is. Horgolt csipkedíszeket mutat meg. Ez az anyag már szerepelt szűkebb hazája a Békés megyei Népújság népművészeti versenyén. Ott 2. helyezést ért el csipkeanyagával. 
 
 
Szilágyi Lajosné Zsuzsa, a váci Árpád Fejedelem Általános Iskolában tanított hosszú évtizedeken át. Kiváló tanító hírében áll Vác városában. Nemzedékek hosszú sorának tanította az anyanyelvet, az írás-olvasás és számolás tudományának alapjait, és az élet szeretetét. Sokan emlékeznek rá, tisztelik, szeretik most is, mint nyugdíjas pedagógust. Nemez ékszereket hozott magával, talán egy kicsit ezzel is emlékezik a honfoglalók nemzedékére, őseink szépségszeretetére. 
 
Az ez évi kiállítást az igazgató úr felkérésére és megbízásából a tanév elejétől iskolánkban tanító Mojzes Zsófia állította össze. Belányi László, Olli József, Őrhegyi Imre és Vácy Emese után a megszokott igényességgel és szeretettel, A tanárnő a Magyar Iparművészeti Egyetem bőrös szakán végzett és tervező művész képesítést, majd öltözék tervező szakon újabb képesítést szerzett. Ezt követően a Debreceni Egyetem Böl­csésztudományi Karán a néprajz szakot végezte el, és etnográfus képesítést kapott. Szeptember 1-jétől tanít iskolánkban, vagyis ő az új rajztanár. Ezt megelőzően tanított már a budapesti Szivárvány Ruhaipari Alapítványi Szakiskolában. Négy gyermek édesanyja. Papír irattartók, bőr- és fa kombinációk c. munkájával lépett a közönség elé. Fogadjuk szeretettel!
 
A régi tanárt, illetve volt diákot szeretettel köszöntjük, kérjük és kívánjuk, hogy újabb alkotásokkal, munkákkal készüljenek a mi épülésünkre, örömünkre.
 
Dr. Molnár Lajos
 

 


 Dr. Molnár Lajos megnyitó beszédének 1. része

 Dr. Molnár Lajos megnyitó beszédének 2. része

 A diákok megtekintik a kiállítást

 Molnár Zoltán fotói

 A kiállított művek