Baleseti szimuláció - 2021

Érdekes párosítás... Lehet, csak azért akarták sokan megnézni a bemutatót, mert így nem kellett órára menni. Viszont abban biztos vagyok, hogy a szimuláció végére mindenki úgy érezte, hogy nem volt hiábavaló ez az egy óra.
Általános iskolában már mindenki látott hasonló előadásokat. „Ijesztő egyenruhás felnőttek beszélnek arról, hogy miért fontos körbenézni, mielőtt lelépünk a zebrára, és miért nem szabad egy pohárka pezsgő után autóba ülni.” Talán akkor még nem is értettük meg igazán a helyzet súlyát, és most, hogy már mindenkinek van jogosítványa, bulizni jár, és az anyukája már nem fogja a kezét, mikor átkel az úttesten, nem is gondolunk arra, hogy mennyire óvatosnak kellene lenni.
A szimuláció kulcsmomentuma is azt ecsetelte, hogy mi történik akkor, mikor már „túl késő”. (A rendőrök itt már nem tudtak részt venni, mivel egy frontális ütközés miatt mindegyiküknek a valódi helyszínre kellett sietniük. Talán ez az esemény még közelebb hozta hozzánk az előadást.) A bemutató képi világa is sokkoló volt. Mikor a saját szemünkkel látjuk a roncsokat, halljuk a kiabálást, zokogást, látjuk a végkimenetelt, talán átértékeljük magunkban azt, hogy érdemes-e akár csak egy üveg sör után is autóba ülni.

Erre az érzelmi hullámvasútra épült a második előadás. A Rotary társulattól látogattak meg minket öten. Az előzőhöz hasonlóan ez a találkozás is rendhagyó volt: mi is a program aktív részesei lehettünk. Azt kérték tőlünk a színészek, hogy a pénteki előadásból merítve meséljünk olyan személyes történeteket, amiket ők eljátszanak. A kezdeti jeget hamar megtörte az előadók kedvessége és közvetlen stílusa, így többen is felbátorodtak és mesélésbe kezdtek. Tudom, hogy nem egyszerű több száz ember előtt beszélni, így még értékesebbnek hatottak a megosztott élethelyzetek. Hallhattunk ittas vezetésről, gyorshajtásról, éjszakai vezetésről, sőt még műszaki meghibásodásról is. A történetek közül a legtöbb nem végződött tragédiával, viszont a jelenlévők mindegyike érezte, hogy az élethelyzet mennyire könnyen torkollhatott volna végzetes balesetbe.
Mindenki hajlamos úgy gondolkodni, mintha őt sosem érhetné semmi rossz, vele nem történhetne tragédia. Viszont ezeket az előadásokat végigülve, pontosabban végigÉLVE, remélem kicsit óvatosabbak és körültekintőbbek leszünk, nem fogjuk direkt keresni a bajt, mert talán tudatosodott bennünk, hogy túl sokszor megtalál magától is. Úgy érzem, a jelenlévők közül mindenkinek a fejében elhangzott az a mondat, hogy: „Mi lett volna, ha velem történik?”, és rájöttünk, hogy csak egy életünk van, és nem mindegy, hogy elpazaroljuk-e.

Szőcs Nóra 12.N

További fotók az eseményről:

Sisa Annabella l    

Kovács Ágnes l  

Horti-Nagy Bálint l