Boronkay túrák, 2015 - Az 5. túra

Itt kezdődtek a kihívások. Rögtön egy meredek emelkedővel - ami később egyre húzósabb lett - kezdtük a menetet, aminek végére már csak egy erdei mocsaras kis ösvényen találtuk magunkat. A nagy sietség közepette kis híján elkóboroltunk, de aztán sikerült visszatérni a helyes útra. Egy hatalmas lejtő, vagy inkább szakadékba levezető, egy férőhelyes út volt ez, amelyet aztán korrigáltunk az innen kivezető „hegymászással". Itt megpihentünk egy darabig, amíg mindenki teljesítette a feladatot, majd továbbindultunk. 

A Magas-Tax-i pihenő adott helyet az első hosszabb letelepedésünknek. Majdnem 30 percet időztünk itt, mindenki kellemesen „megtizenkétóraizott", majd tovább folytathattuk utunkat célunk felé. Nem is telt el sok idő, és megérkeztünk a boronkays túrákon lassan már megszokottá vált, kegyetlenül meredek domboldalhoz. Innen már látni lehetett a Nagy-Hideg-hegyi éttermet. Két választás volt. Vagy kitérünk egy keveset jobbra és egy még mindig durva, de már finomabb emelkedőn mászunk fel, vagy ha nem vagyunk „pudingok", akkor az igazi kihívást választva, a meredeken vágunk neki a hegynek. Ez utóbbit választotta végülis mindenki, nehezen felszenvedte magát az egész csapat a sífelvonó hosszú-hosszú útján. Kimerültén dőltünk be a várva várt pihenőhelyre. Ott aztán mindenki kifújhatta magát, és ebédelhetett. 

Majdhogynem két óra pihenés után indultunk le feltöltődve a hegy másik oldalán, Királyrét felé. Egy hosszú, sáros, valamint roppant mókás lejtőn végigcsúsztunk, majd egy nagyobb elágazásnál bevártuk a csoport végét. Innen számítva volt még 8 kilométer vissza Királyrétig. Az ezt követő útszakaszok igen rossz állapotúak voltak. Mindenhol ágak hevertek keresztbe előttünk, bokáig érő volt a sár. Folyamatosan le kellett térni az erdőbe, hogy el ne akadjunk valamiben, viszont nem kellett hegymászással bajlódni. 

 Szmandray Marcell fotói a túráról