Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Boronkay túrák, 2015 - Az 5. túra

Boronkay túrák, 2015 - Az 5. túra

2015-01-27 18:36:35

Az év első, a tanév 5. túrájára január 17-én került sor, amit magunk között csak „pudingtúrának" nevezünk, annak nem túlságosan emberpróbáló volta miatt.

Reggel 9.15-kor gyülekeztünk a már szinte kész váci vasútállomáson és a 9.30-as vonattal utaztunk el Kismarosra, ahonnan tovább zötyögtünk a kisvasúttal egészen Királyrétig. A körülbelül 30 perces út után, egy 20 perces séta következett, amelynek keretében eljutottunk túránk hivatalos kezdőpontjára, a Cseresznyefa parkolóba.

Itt kezdődtek a kihívások. Rögtön egy meredek emelkedővel - ami később egyre húzósabb lett - kezdtük a menetet, aminek végére már csak egy erdei mocsaras kis ösvényen találtuk magunkat. A nagy sietség közepette kis híján elkóboroltunk, de aztán sikerült visszatérni a helyes útra. Egy hatalmas lejtő, vagy inkább szakadékba levezető, egy férőhelyes út volt ez, amelyet aztán korrigáltunk az innen kivezető „hegymászással". Itt megpihentünk egy darabig, amíg mindenki teljesítette a feladatot, majd továbbindultunk. 

Bajdázói-tó panoráma – fotó: Szmandray Marcell

A Magas-Tax-i pihenő adott helyet az első hosszabb letelepedésünknek. Majdnem 30 percet időztünk itt, mindenki kellemesen „megtizenkétóraizott", majd tovább folytathattuk utunkat célunk felé. Nem is telt el sok idő, és megérkeztünk a boronkays túrákon lassan már megszokottá vált, kegyetlenül meredek domboldalhoz. Innen már látni lehetett a Nagy-Hideg-hegyi éttermet. Két választás volt. Vagy kitérünk egy keveset jobbra és egy még mindig durva, de már finomabb emelkedőn mászunk fel, vagy ha nem vagyunk „pudingok", akkor az igazi kihívást választva, a meredeken vágunk neki a hegynek. Ez utóbbit választotta végülis mindenki, nehezen felszenvedte magát az egész csapat a sífelvonó hosszú-hosszú útján. Kimerültén dőltünk be a várva várt pihenőhelyre. Ott aztán mindenki kifújhatta magát, és ebédelhetett. 

 

Majdhogynem két óra pihenés után indultunk le feltöltődve a hegy másik oldalán, Királyrét felé. Egy hosszú, sáros, valamint roppant mókás lejtőn végigcsúsztunk, majd egy nagyobb elágazásnál bevártuk a csoport végét. Innen számítva volt még 8 kilométer vissza Királyrétig. Az ezt követő útszakaszok igen rossz állapotúak voltak. Mindenhol ágak hevertek keresztbe előttünk, bokáig érő volt a sár. Folyamatosan le kellett térni az erdőbe, hogy el ne akadjunk valamiben, viszont nem kellett hegymászással bajlódni. 

 
 
Nagy Hideg-hegy körpanoráma – fotó: Szmandray Marcell
 
Éppen sötétedésre sikerült elérnünk az állomást, ahová 5-10 percen belül megérkezett a milliónyi égővel feldíszített kisvonat. Felszálltunk, majd a kocsikban sötétben ülve utaztunk el Kismarosig, ahonnan már csak 10-15 percnyi üldögélés választott el minket Váctól. 
 
Így hát végülis egy olyan 15-17km-es emlékezetes kalandozásnak lehettünk a részesei, amely messzemenően nem is annyira csak a puhányoknakvalóra sikeredett.  
 
Buza Domonkos, 10.B
 

 Szmandray Marcell fotói a túráról

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.