Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Boronkay túrák, 2015 - Az 6. túra

Boronkay túrák, 2015 - Az 6. túra

2015-03-09 09:58:37

Kaszás Gyula újra elszánt csapattal indult neki 2015. február 21-én a Boronkay téli túrájának. A beszámolót újra Szmandray Marcell (Martzy) nagyszerű fotói teszik mások számára is életszerűvé.

Túraélményét ezúttal Takács Vilmos 10.P osztályos tanuló osztotta meg velünk.

Mi lesz, ha februárban meg akarjuk mászni a Csóványost? Várhatóan egy elég kemény, kimerítő túrának nézünk elébe, ami egyúttal nagyon hangulatosnak is ígérkezik is, hiszen ezúttal csak a „kemény mag” jön majd el.
 
Fél nyolc körül találkoztunk a váci vasútállomáson, ahonnan vonattal bő egy órás utazás után vághattunk neki utunknak Drégelyvár felé. A szokásos csoportkép után el is indultunk, eleinte viszonylag lassú tempóban, a még viszonylag járható úton. Az idő kellemes volt: nem volt sem túl hideg, de nem is olvadtunk el, és a sár is fagyott volt a talpunk alatt, úgyhogy kényelmesen lehetett a turista utakon járni. Később, ahogy kelt fel a Nap, és egyre magasabbra értünk, úgy engedett fel a fagyott talaj, s egyre nagyobb lett a sár, másutt pedig a hideg szélben, a magas hóban nekünk kellett törnünk az utat. Ennek ellenére egy srác, ki tudja miért, rövid ujjú pólóban szaladgált.

 Nagyítás

Egy pihenőhöz érve az útra fagyott tócsa jegén páran csúszkálni kezdtek, először talpon, utána háton, majd hason, s minden más oldalukon. A többiek addig ettek, Briant, a bokszer kutyát simogatták, aki mind gyakrabban jön velünk túrázni. 
 
A rövid pihenő után újult erővel vágtunk neki a magasnak. Térkép alapján kétféle útvonal közül választhattunk, az egyik egy járható kerülőút, a másik egy, a viharok miatt teljesen járhatatlan út volt. Mi persze e másodikon indultunk el, úgy 150-200 méteres szakaszon kidőlt fákon kellett átmásznunk, átugrálnunk. Én élveztem ezt a részt is, de szegény Brian nem tudott átjönni, úgyhogy a gazdájával a kerülő úton kellett jönniük. Mi az egyre erősödő, hatalmas szélben, átfagyva 20 percen keresztül vártuk a többiekre, hogy beérjenek minket. Ekkor még nem sejtettük, mi vár ránk! 

 Nagyítás

A Csóványost céloztuk be, és fel is másztunk egy elég nagy hegyre, amiről azt gondoltuk, hogy túrán célpontja, de sajnos mellettünk még nagyobb hegyek magasodtak, úgyhogy mehettünk lefelé, aztán megint föl egy még nagyobb hegyre, hozzáteszem immár meglehetősen átfagyva. Na ez már a mi hegyünk volt, de ahogy felértünk, azonnal rájöttünk, hogy hamarosan megfagyunk, nekem pedig már az innivalóm is kezdett kifogyni. 
Egy csoportkép, aztán fél óra kínlódás után hazafelé indultunk Fultán kereszt irányában. A tervek szerint a 20:30-as vonattal jöttünk volna, mert a 18:30-ast úgyse értük volna el. Legalábbis a túravezető tanárok így sejtették, de egy páran eldöntöttük 16:20 körül, hogy a csapat nagyobb részével nekilódulunk és sietve megpróbáljuk elérni a korábbi vonatot. Szedtük a lábunkat szaporán, még futottunk is, de az állomáson kiderült, hogy nem is kellett volna annyira loholnunk, még fél órát vártunk a vonatig. A másik csapat csak 18:40 körül ért be a célba: nem sokon múlott, de sajnos ők lekésték a vonatot. 

 Nagyítás

 Nagyítás

Fél nyolcra értünk Vácra, mindenki meglehetősen elcsigázott volt. 
A túra hossza végül is 30 kilométeresre sikeredett, amit a sok hegy miatt mindenki többnek érzett. Mindazonáltal annak ellenére, hogy ilyen kemény utunk volt, nagyon jó hangulatban tértünk túránk végén haza. 
 
Takács Vilmos 10.P

Panoráma Csóványosról (Martzy)

Panoráma Pénzásásnál (Martzy)

 Szmandray Marcell (Martzy) fotói a túráról

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.