Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Boronkay túrák, 2015 - Az 7. túra

Boronkay túrák, 2015 - Az 7. túra

2015-03-25 19:34:41
A Túraszakosztály március 21-én egy rövid börzsönyi tavaszi sétát tett.
 
 

Kishka Stanislav 10.B élménybeszámolója a túráról:

 Nagyítás

A túra útvonala:
Kismaros  - Szárazfák - Kóspallagi út- Törökmező - Kövesmező - Nagymaros
 
Ez a túra a legrövidebbek közé tartozik: mindössze 17 +/- 2km volt. Személy szerint jobban szeretem a hosszabb túrákat, de ez - a szép időnek köszönhetően - még nekem is tetszett.
 
 

Reggel felkelés után összekészültem, bepakoltam és elindultam Kismarosra, hogy találkozzak a túra többi résztvevőjével. Nagyjából 5-7 perces autóút után megérkeztem, és elindultam az állomásra, ahol örömmel láttam, hogy egész sokan voltak a B-ből. De ami a lényeg az az, hogy Vida és Búza állandó túrázók is ott voltak. Gyors regisztrálás és fényképezkedés után elindultunk. Az első 2-3 km-en megtettük a táv nehezét, ugyanis akkor mentünk fel a túra útvonalának legmagasabb pontjára.

 Nagyítás

Csak ekkor vettem észre, hogy mennyire sokan vagyunk, mert a „nagy" emelkedőn visszanézve láttam az elnyújtott sort, ahol szám szerint 60 embert lehetett látni. A csúcsra felérve, nem egy ember arcán láttam azt a kifejezést, hogy: soha többet nem jövök, ha ilyen meredély lesz még egyszer. Hát de ez van. A túra már csak ilyen. Szárazfák állomáshoz érkezve 5 perces pihenőt tartottunk, majd továbbsétáltunk a Kóspallagi út, illetve Törökmező fele, és ott volt egy hosszabb pihenő. Körülbelül egy óra. Majd lassan egy óra elteltével indultunk volna, ha az egyik túrázónk az utolsó 5 percben nem rendelt volna magának „ebédet". Na az ilyeneket nem értem, miért az utolsó pillanatokban kellett, na de nem baj, elviseljük. A tanár úr megkért minket, hogy maradjunk ott a sráccal és várjuk meg, amíg befejezi az étkezést, majd érjük utol őket. Vida, Búza és én elvállaltunk a feladatot, de végül nem kellett megvárni, mert a srác valószínűleg megijedt a sok rámeredő szemtől, és gyorsan befejezte. Így tehát együtt folytathattuk a túrát. Innen elindultunk körülbelül fél kettő fele. Az utolsó szakasz Nagymarosra vezetett, ami 5,5 km, tehát semmi vészes emelkedő, egészen egyenletes terep volt, sőt a végén Nagymaroson belül nagy lejtőn sétáltunk, ahol végül az állomáson vártuk meg a túra végén érkezőket.
 
 
Összességében jól éreztem magam, egyáltalán nem fáradtam el. Szinte olyannak mondanám, mintha haza kellett volna sétálnom. Ez a túra elsősorban azoknak volt jó lehetőség, akik csak a rövid túrákat kedvelik, szeretnének egy kicsit kikapcsolódni, és gyönyörködni a táj szépségeiben. Várom a következő túrát - mint mindig -, ami valószínűleg biciklitúra lesz.
 
Kishka Stanislav 10.B

 Szmandray Marcell fotói

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.