Drámanap - 2022

Végre eljött a várva várt bemutatkozás napja! A 10. évfolyam osztályainak fél éves projektmunkája ezen a napon vált nyilvánossá! Ki ne lenne kíváncsi a saját csoportjának az elismerésére! Izgalommal ültek be a diákok a díszterembe, ahogy az elmúlt évek drámanapjának mindegyikén!

A 10.N osztály kezdett. Micsoda kezdés! Ennél érdekesebb és bátrabb nyitás nem is lehetett volna, mint Csépai Anna éneke Gyárfás Kornél gitárkíséretével! Szerelmes házaspárt láthattunk, akik – reméljük – többségben vannak ma is, hiszen mindig vágytak egymás társaságára a hétköznapokban is, bár a napi gondok, a kisgyerekük nevelése és a munkahelyi problémák próbára tették kapcsolatukat. Erről szólt a történetük, remek forgatókönyv segítette a rendezést. Ügyesen használták a díszterem kicsiny játékterét, s a záró „buli” méltó módon emelte a nap hangulatát, hiszen a tánc ereje magával ragadó.  Az osztályból Csépai Anna nyerte el „A legszebben beszélő diák” címet; az osztály plakátja minősült a sorban a legjobbnak, s a rendezés minősége is szabadon felhasználható osztálynapot eredményezett a csapatnak. Gratulálunk!
 

A 10.G osztály következett egy meseparódiával, aminek az alapötletét egy online kaszinós játék, a Szuper Marió adta. Ezt a műfajt összekapcsolni Vörösmarty romantikus mesedrámájával merész ötlet, de a humor forrása minden korban a legtávolabbi műfaji, hangulati, egyéb stíluselemek összekapcsolásából is fakad. Az erős ellentét bemutatása jókedvet kelt minden nézőben, így történt ez a drámanapon is. Dőltünk a nevetéstől a fiúk rövid, de rendkívül ötletes bemutatóját élvezve. Felszabadult, bátor, lendületes játékot láthattunk a csapattól. Nem lehet eléggé dicsérni a díszletüket is: érthető, játékos, igényes munkát tükrözött maga a festmény, de az alkalmazását is a humor fokozására tudták használni a csapat tagjai. Így senki sem csodálkozott, hogy „A legjobb díszlet” díját ez az osztály kapta. Remek volt a színészek játéka, méltán nyerte el „A legjobb férfi színész” díját Karnevál-Gusztos Ákos Gábor, de Isztujka Dávid narrátorként és szereplőként is dicséretet érdemlően emelte a játék színvonalát. A 10.G-sek is hozzájutottak egy szabadnaphoz, hiszen a közönség őket hozta ki győztesnek a szavazatával. Gratulálunk!
 

A 10.P-sek kamasz szerelmesek konfliktusait jelenítették meg a lehetséges partnerekkel: a barátokkal, a testvérekkel, a szülőkkel. Meghökkentő megoldást választottak: a színpadi játékhoz tartozó dialógusokat kivetítették, s igazodva az előadásuk témájához a mobiltelefonjaikon folytatták, amelyeknek a képernyőjét kivetítették, s a szövegét felhangosították. Okos témaválasztás és egyre akciódúsabb jelenetek jellemezték az előadást: összeverekedtek az apák, s Igar Ádám interaktív játéka – megszólította Kovács Kálmán tanár urat a darabbéli döntésével kapcsolatban -, fokozta az előadás színpadi hatását. Méltán érdemelte ki a zsűritől Ádám „A legjobb férfi mellékszereplő” elismerést, bár a verekedésben is remek partnere volt Tokodi Mihály. Az osztály bemutatóját végig élő zene kísérte: Novák Márton gitárjátéka oklevél után kiáltott, lehet, hogy a következő évektől bővül is a kitüntető elismerések száma neki köszönhetően. A P-sek is gazdagodtak egy osztálynappal, hiszen a zsűri nekik ítélte a legjobb projektmunkáért járó díjat. Gratulálunk!
 

A 10.E osztály új elemmel gazdagította a drámanapi előadások kifejezéskészletét: rendkívül átgondoltan alkalmazták a színek és a fények jelentéssel teli elemeit. Az érzelmeket, a belső hangokat rendezői utasításnak megfelelően értelemmel telítették, s bár a közönség egy részét megterhelte szellemileg ennek a kódnak a megfejtése, dicséretet érdemel a rendezői szándék. S ez az osztály is hagyományteremtő lehet, amennyiben az elkövetkező években a legkitűnőbb látvány- és fényrendezés külön oklevélben részesülhet. Igen, a művészi üzenet sokrétű, a kifejezésre használt jelkészlet nem merül ki a szokásos nyelvi és mozgásos kódban, s a hétköznapjainkban sem egy jelentésűek a szavaink, de a megélt érzelmeink is összetettek. Kár, hogy a technika gátját is jelentette az előadásnak, megtörte a természetes lendületét, pedig nagyszerűen játszottak a szereplők: Magos Henrik Milán s Feleki Hanna, aki kivívta a zsűri elismerését is, ő nyerte el „A legjobb női színésznek” járó oklevelet. Gratulálunk az osztálynak!
 

A 10.I nagyon megszeppenten lépett színre, a közönség türelmetlen tagjai meg is zavarták az alig hallható előadást csevegésükkel, pedig a csapat ügyesen rávette az osztályfőnökét, Szabó Attila tanár urat a szereplésre, aki igyekezett Vörösmarty drámájának több elemét is a bemutató részének beállítani, hangsúlyozta Mirigyként az ártó szellem mesterkedéseit Csongor megzavarására, elcsábítására, a Ledért játszó szereplőt szerepe szerint is irányította. Az osztályt az ötletes jelmezeiért dicsérte meg a zsűri, hiszen kedvesen jelenítették meg a 3 ördögfiókát is, valamint a két főszereplőt a ruházattal és a kellékekkel. Szabó Attila tanár úr is kapott rendhagyó oklevelet a zsűritől: „A legszebb férfi-női szereplő” elismerést Gratulálunk!
 

A 10.K-sok filmbejátszásokkal ötvözték a színpadra szánt előadásukat. Rendkívül sokrétű, ötletes, nagyszerű rendezést láthattunk. Ők alapvetően a helyzetkomikumra építettek, a feleség, Tünde a neki szánt meglepetésbulit értette a megcsalása bizonyítékának, s ebből adódtak a bonyodalmas helyzetek. Csak dicsérni tudjuk a rendezést is, hiszen tökéletesen bejátszották a rendelkezésükre álló teret. Ezt díjazta a zsűri „A legjobb koreográfia” oklevéllel. A színészi játék is remek volt, ebből az osztályból sok kitüntetett lehetett volna, de erős volt a mezőny, a zsűrinek gondot okozhatott a döntés meghozatala az oklevelek kiosztásánál. A közönségszavazatok összeszámlálásánál a K-sok produkciója is a mezőny elején szerepelt. A filmbejátszások ötletesek voltak, tükröződött az átgondoltság és a játék öröme. Nagyszerű volt! Gratulálunk!
 

A 10.A osztály produkciója zárta a drámanapot: bonyolult családi drámát adtak elő, volt itt alkoholista anya, kettős identitású apa, szerelmi bonyodalom és bűntény egyaránt. Az osztály a werkfilmjével bemutatta, hogy ez a műfaj se unalmas, ha interjúkat tesznek bele, s a közönség is jobban megismerheti a szereplőket, az osztály véleményét a produkcióról, sőt a feladatról is. Méltán nyerte el az osztály „A legjobb werkfilmért” járó oklevelet. Majercsik Natália pedig „A legjobb női mellékszereplő” oklevéllel gazdagodott. Az osztály nagyon egységes volt, láthatóan élvezettel játszott minden szereplő. A forgatókönyv is dicséretet érdemel. Gratulálunk az osztály produkciójához!
 

 
Milyen kár, hogy csak 3 oklevéllel jár iskolai szabadnap! De a versengés izgalma és gyönyörűsége nem lenne, ha mindenki nyerhetne. A közönség mindenképpen jól jár ilyen színvonalas előadások láttán, mégis a csapatmunka, az osztálykohézió erősödése az igazi tétje a drámanapnak! Soha rosszabbat!

G.Teiszler Mária

Drámanap osztályértékelés 10.P

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel az osztályunk sikeresen összeállított egy előadást, melyet a drámanap keretein belül elő is fogunk adni. A sok megpróbáltatás, volt akit jobban, míg másokat kevésbé viselt meg. A sikereknek mindig együtt tudott örülni az egész társaság, ami emelte a hangulatot.
Viszont, hogy az elején kezdjük, szeptemberben megkaptuk a feladatot és a pontos leírást. Ekkor elindult az ötletelés és megszületett két lehetőség. A választás a modernebb variációra esett, ami jobban illett hozzánk, programozókhoz. A történet a mai korban játszódik. Szereplői a modern technológia lehetőségeit felhasználva is építik kapcsolatuk, és természetesen próbákat is kiállnak mind a virtuális térben, mind a valóságban.
Októberben elkezdtük a szövegkönyv megírását, ami eleinte nehezen ment, de lassanként ebbe is belejöttünk. A hónap végén elkészült egy még módosításra szoruló történet, amiből már ki lehetett indulni. A szövegírás közben ötleteltünk, hogy milyen legyen a díszlet, mivel lehetne színesíteni az előadásunkat. Sok ötletet hoztunk és elvetettünk, a favázas busztól, a kézzel festett több helyszínt is bemutató hátterekig. Ki mi legyen? A parkban plüss kutyát vagy emberkutyát sétáltassunk? Nevettünk és vitáztunk, s közben lassan előre léptünk.
Novemberben véglegesedett a teljes szövegkönyv. Az előzőleg kiosztott szerepeket játszók átformálták a beszélgetéseket, így jobban bele tudták képzelni magukat karakterükbe. Másik fontos előrelépés a próbák hatékonyságainak növelése volt. Megpróbáltuk, hogy az egyes próbákon mindig az előre kijelölt részt pontról pontra átvegyük.
Elérkezett a december, egy rövid hónap nézett elénk, ami ugyanakkor tartalmasra sikerült. Sajnálatos módon volt egy kisebb lemaradásunk, azt gondoltuk megfelelően megy már a darab, mikor egy osztályfőnöki órán bemutattuk, s kiderült mi belülről mást látunk, mint amit kívülről mások látnak. Összekaptuk magunkat, s több lemaradást a szünet megkezdése előtt behoztunk. A díszlettervező csapat nekilátott kitalálni milyen eszközökre van szükségük. Megszületett a virtuális- és élő háttér ötlete egyaránt. A szünet alatt aztán, mindenki végig gondolta, mit kéne még helyre rakni, így januárban maximális hatékonysággal indulhatott el a munka.
A hónap elején nekiláttunk a virtuális háttér elkészítésének, sokat tanultunk a feladatból és egymástól. Ezzel párhuzamosan a fizikai elemek készítése is zajlott. Földön ülve, nyakig festékesen, de jó hangulatban, beszélgetve telt az idő. Megismertük az iskola süket szobáját is, ahol felvettük a hanganyagot, ez kellett ahhoz, hogy a vetített elemekkel haladhassunk. 
Az eredeti kiírás szerint január utolsó péntekén lett volna a drámanap, amelyet eltoltak február közepére. Ez szerencsés volt számunkra, így több időnk volt próbálni és összehangolni a színpadon való mozgást.
Az osztály véleménye a drámanappal kapcsolatban nagyon pozitív. Mindenki szerint összekovácsolta a közösséget és jó szórakozás volt. Ugyan nem mindenki volt végig aktív tagja az ötletelésnek és megvalósításnak, a végén azonban már mindenki próbálta kivenni a részét a munkából. A visszajelzések alapján a hangulat jó volt, bár néha a stressz miatt, eluralkodott a káosz. Későn realizáltuk, hogy nem állunk készen az előadásra, így ez vitákat is szült, de ezeket könnyen rendeztük.
Osztályunk véleménye eléggé változó a munkánkkal kapcsolatban, mivel sokan voltak, akik nem adtak hozzá eleget, így ezzel megnehezítve a munkafolyamatokat. Nagy nehézségnek bizonyult, az állandó változtatás, mivel így az eddig elkezdett, néha befejezett folyamatokat újra kellett kezdeni. Talán, ha kicsit komolyabban vesszük az elejétől a feladatot, akkor elkerülhetőek lettek volna ezek a szituációk.
Összegezve az egész projektet, a közösséget biztosan erősítette, még akkor is, ha közben, néha nem így nézett ki. A megvalósítás szerintünk egy olyan élethelyzetet mutat be, amivel a saját világunkban is találkozhatunk, s az életünkről szól. Ahogy az egyik főpróbán is elhangzott „éljetek már az előadásban” kritikai mondat után: „de hát ez a mi életünk”!

Nyikonyuk Gergő

Fotók az eseményről    l    
 

A gyorsabb átböngészés érdekében érdemes beállítani a jobb felső sarokban a csempe nézetet.