Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium

Dunakanyar, az ország gyöngyszeme

2012-03-24 09:00:00

Az érdeklődők 2012. március 24-én, szombaton reggel találkoztak a váci vasútállomáson, majd vonattal Zebegényig mentek, onnan pedigRemete-barlangNagymaros útvonalon, mintegy 15 km-es távon gyönyörködhettek a szépséges Dunakanyar tájaiban.

Az áprilisi közös túránk Zebegényből indult szikrázó napsütésben.
A megszokottnál nagyobb létszámú csoport szomjazott a friss levegőre, a gyönyörű tájra
Kezdetben három vizsla is velünk tartott. Nagy élmény volt el-elugrálni előlük, hol jobbról, hol balrólügyet sem vetve ránklavíroztak közöttünk a Remete barlangig. De nem a futkározásnak lett vége! Sőt! „Már csak pár mé…”szólt valaki. Ekkor egy hatalmas kaukázusi kutyát pillantottunk meg szélsebesen nyargalva felénk, nyomában egy farönkkel. Tizedmásodpercnyi idő alatt kellett kiötölni, hogy balra, le a lejtőn, ugorjunk a Duna felé, vagy éppen fel a dombra. De a vizslára bemérgesedett eb gyorsabb volt. Maga után vonta a rönköt, mindent és mindenkit letarolt. Majd a „remete”fékezte meg. Vizslánk sehol. Eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Fénysebességgel nyargalt el, később megtudtuk, Zebegényig meg sem állt. Következő helyszínünk a Hegyestető volt. A panoráma itt még lélegzetelállítóbb volt. A kilátót a Duna ölelte körbe, Esztergomtól Vácig lehet látni a valódi kanyart. Bátran ajánlom mindenkinek a túrát, feledhetetlen.
P.s. A kutya másnap előkerült…
 
Antal Alexandra
 

  Kaszás Gyula fotói
 Tumann Péter fotói
 
*****
 
Áprily Lajos Visegrádon élő és alkotó költőnk e táj ihlette pár sora illik tán e képek mellé:
 
    Áprily Lajos
    Köszönet a napsugárnak
 
Tavaszodik. Holt tavaszok
fáradt szívembe visszajárnak.
S fáradtan is köszönni kell,
köszönni kell a napsugárnak.
 
Köszönöm, hogy hervadva is
tavaszi halk mámorba estem.
Köszönöm, hogy új fény ragyog
a főtéri aranykereszten.
 
Köszönöm, hogy kisgyermekek
mezítláb malomkerekeznek.
Ásott tövű vén almafák
fiatalos kedvvel rügyeznek.
 
Köszönöm a szél jóízét,
aromáját a barka-szagnak.
Köszönöm, hogy hegyoldalon
ibolyászó lányok kacagnak.
 
Köszönöm, hogy napos gyepen
fehér fénnyel vakít a vászon.
Köszönöm, hogy friss fák alatt
szelíd szívvel megint halászom.
 
Habos felhők fejem felett
vitorlásan feszülve szállnak.
Üzekedő játékait
köszönöm életnek, halálnak.