Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Egy Weöres színmű volt a Színjátszókör legújabb előadása

Egy Weöres színmű volt a Színjátszókör legújabb előadása

2016-03-31 08:07:16
Weöres Sándor 1941-ben, 28 évesen írta legelső darabját, a Holdbeli csónakos tereken-időkön átívelő, egyszerre a földön és a fantasztikumban játszódó szerelmi történetét. E művet mutatta be színkörünk 2016. április 5-én és 6-án a művelődési központ nagyszínpadán. 
 
 
 
 
A darabban három igazi magyar szuperhős (Vitéz László, Bolond Istók, Paprika Jancsi) mozgatja az eseményeket, miközben az aranymetszésnél minden teljes fordulatot vesz azzal, hogy kiderül, aminek eddig drukkoltunk, valójában életveszélyes játék volt. A mű egy mesterien megírt „hollywoodi forgatókönyv”, mely ráadásul több szinten értelmezhető: az egyszerű „mese” mögött fellelhetünk egy beavatás-történetet, valamint egy filozófiai költeményt az égi és a földi szerelem természetéről.
 
 
„A szerző e darabjára különösen illik a régi magyar kifejezés: drámaköltő műve. A mesék és mítoszok kortalan világába visz minket, ahol a varázslat és játékosság az úr, miközben a gyermeki és az abszurd humor váltakozik kiszámíthatatlanul. Weöres Sándor varázsló” – írta egykor e műről Ágoston Zoltán irodalmár, s most lássuk, hogy miképpen vélekedtek az előadásról a boronkays kortársak:
 
 
***
 
Weöres Sándor: A holdbéli csónakos (Nemes Attila 9.C)
 
A holdbeli csónakos jó választás volt szerintem, mert ezt a darabot többféleképpen is fel lehet dolgozni. Ezt bátran állíthatom, mivel már három helyen is láttam, három különböző stílusban. Mindegyikben voltak egyénien eljátszott részek, amik megkülönböztették egymástól a darabokat, és ez ebben a jó. Mondjuk nem térhettek el egyikben sem az alap konstrukciótól, viszont azon belül, egy jól megválasztott helyen, egy jó szöveg mindig feldobta a darabot.
 
 
…. Ami ebben az előadásban első sorban nagyon tetszett, az a sólyomárus leány jelenete volt, amikor is jól megoldották azt, hogy az árusból sólyom legyen, és az árus szerepét könnyedén egy másik színész vette át. Ez nagyon kreatív volt szerintem. Pávaszem és a Holdbéli csónakos éneke nagyon jó volt, azt nagyon élveztem, és mindig vártam már, hogy újból elkezdjenek énekelni, mert tényleg nagyon jól adták elő. Ezért külön gratulálok nekik. Az elején ettől féltem egy kicsit, hogy a dalok, majd gyengék lesznek, mert ki nem állhatom, ha valaki hamisan énekel.
 
 
… A végén még volt egyben egy pozitív meg egy negatív tapasztalatom is, ez pedig nem más, mint amikor a sólyom a tűzbe repült. Az igaz, hogy teljesen elütött a darab addigi stílusától, de jól volt alakítva; ez a pozitívum. Az, ami meg kevésbé volt nálam sikeres, hogy a színésznő túlságosan elnyújtotta a tűzben való „szenvedést”. Ezt a jelenetet nagyon nehéz lett volna tökéletesre megformázni, mert ha túl rövid, akkor meg az baj, hogy minek raktak bele egy teljesen elkülönülő nyúlfarknyi dolgot. Ennyi lenne a hozzáfűzni valóm az előadáshoz.
 
 
***
 
Weöres Sándor: A holdbéli csónakos – kritika  (Nagy Márton 9.C)
 
Kritikámat legelőször is egy gyors ismertetővel kezdeném magáról a színdarabról. A művet Weöres Sándor írta az elmúlt évszázadban, így nyelvezete és egyéb eszközei is igen ódivatúak, idejét múltak. (Itt megjegyezném, hogy ez a darab érdemeiből mitsem von le, sőt talán még hozzá is ad egy kicsit.) A történet egy királylányról és az ő kérőinek a csatározásairól szól, mely közben többször megjelennek mitikus utalások és mesebeli lények. Dióhéjban ennyit az alapkoncepcióról, nem szeretném senki számára sem lelőni az érdekesnél érdekesebb fordula-tokat, melyek lépten, nyomon ott leselkednek az előadás minden percében, hiába majdnem kétórás a darab, melyet két felvonásban adnak elő.
 
Folytatásképpen szeretném leszögezni, hogy minden egyes szereplő és segítő érdeme elvitatha-tatlan, ugyanis egyenesen megdöbbentő számomra, hogy annak ellenére, hogy egyikük sem hívatásszerűen színészkedik, és a színjátszást csupán hobbiból gyakorolják, mégis mindannyian már-már profikhoz méltó színvonalon voltak képesek játszani. Rendkívül jól megbirkóztak a régies nyelvezettel és a mű egyéb nehézségeivel is. Külön kiemelném itt Bartha Bendegúz já-tékát, mellyel még ebből az erős színészi gárdából is magasan kiemelkedett. Gesztusaival és arcjátékával teljesen lebilincselő előadást kreált, nem csoda, hogy az előadás végén vastapsot kapott a többi társával együtt.
 
 
A színdarab képi- és mozgásvilágáról is ejtenék pár szót. Habár az előadásnak nem egy szín-házépület szolgált helyszínül, mégis a maximumot kihozták a lehetőségekből. A díszlet kevés volt, de annál inkább kifejezőbb, ugyanúgy, mint ahogy a jelmezek is. A mozgáskultúra már-már a musicalek világát idézte, nagyon kevés volt a színpadon egyhelyben álldogáló szereplő, így a néző figyelme végig le volt kötve. Apropó, musicalek: nem elfelejtendő, hogy a darab rengeteg énekes-zenés részt tartalmaz. Elsőre azt gondolhatná az ember, hogy ez egy rossz húzás egy színjátszókörtől, ahol igen kevesen tudnak élvezhetően énekelni, azonban tévedne, hiszen ha a megfelelő emberekre bízzuk ezeket a feladatokat, akkor a hatás remek lesz. Ezek a részek nemcsak színesítették a darabot, de sokat hozzá is tettek annak értékéhez.
 
 
A hangzásról annyit, hogy remek rendezői ötlet volt, hogy a természet minden hangját a diá-kok egy csoportja formálja meg, ezzel is lehetőséget adva a kreativitásuk kibontakoztatására. Azonban az átvezető zenével a jelenetek közt nem voltam kiegyezve, ugyanis sok helyen egyenesen kizökkentette a nézőket a történetfolyamból, és már-már nevetségessé tette azt az indokolatlan modernitásával. Ezen kívül a darabnak csak apróbb hibái voltak: egy-egy elvar-ratlan szál, egy-egy nem jól értelmezett szerep, melyek elenyésznek az előadás pozitívumaival szemben.
 
Összességében tehát én teljes mértékben elégedetten távoztam a nézőtérről, és valószínűleg a legközelebbi előadásra is ellátogatok majd.
 
***
 
 
Vitéz Lászó Bartha Bendegúz
Paprika Jancsi Téglás Tamás
Bolond Istók Tündérligeti Mátyás
A holdbeli csónakos Juhász Péter
Sólyomárus, Sólyomistennő Jakus Julia, Romhányi Barbara
Pávaszem Pálinkás Margaréta
Medvefia Juhász Péter
Jégapó McBrayer Benjamin
Nagymedve, lapp fejedelem Asztalos András
Huang-ti Vanderlik Csenge
Dumuzi Pauer Tamás
Memnon Nagy Ferenc
Idomeneus Dudás András
Menelaos Csókás Nándor
Helena Németh Eszter
Páris Durugy Tamás
Temora Szabó Katalin
Gyöngyvér Kovács Csenge
Hirdető McBrayer Lilly
Lapátos hindu Gáspár Tamara
Kínai börtönőr Horváth Zsófi
Szolga, kínai hóhér Vízler Gábor
A cromlech szelleme Bérczes Borbála, Kovács Csenge
KAR Juricsky Dorka, Romhányi Barbara, Frecska Viktória és a színkör további tagjai
   
Mozgásrendező Szabó Katalin
Díszlet Tregele Panna, Benda Regina, Mojzes Zsófia tanárnő
Zene Juhász Péter, Keresztes Konrád, Németh Eszter
Jelmez Frecska Viktória
Súgó és rendező asszisztens Kalácska Anna
Rendezte G. Teiszler Mária tanárnő

Nagyítás

 

 

A holdbéli csónakos egyik díszlete

(Tregele Panna, Benda Regina, Mojzes Zsófia tanárnő munkája)

 

 A BORLAP CSOPORT fotói

 

2016.04.05. Weöres Holdbéli csónakos 1. előadás
     Prohászka Bianka
         1. fv
         2. fv
 
 
2016.04.06. Weöres Holdbéli csónakos 2. előadás
     Pauer Ádám
         1. fv
         2. fv
 

  A BORLAP CSOPORT filmjei

 

Boronkay Színkör - A holdbeli csónakos – 2016. április 5.

 
 
 
Boronkay Színkör - A holdbeli csónakos – 2016. április 5.
 
 
 
 Boronkay Színkör - A holdbeli csónakos – 2016. április 6.
 

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.