Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Éjszaka a csillagok alatt - A 4. túra

Éjszaka a csillagok alatt - A 4. túra

2015-01-23 10:13:10
Mint minden évben, úgy idén is, ezúttal 2014. december 19-re megszervezte Kaszás Gyula tanár úr az éjszakai túrát, amivel hagyományosan a túraévet zárjuk. Ez az esemény mindenkitől kemény edzettséget kívánt, a teljesítéséhez jó kondíció kellett, mert nem csak a sötétség, de a terepviszonyok is nehezítették a dolgunkat. Rengeteg résztvevője volt a programnak, akik mindannyian derekasan helytálltak.
 
 
 
Délután négykor én még mindig a mamámnál készülődtem, noha a találkozó 20 perccel későbbre volt megbeszélve. Szerencsére édesanyám gondolt rá, hogy késésben leszek, ezért segített az utolsó üveg forró, barackos-fahéjas tea becsomagolásáig és elvitt autóval az állomásra, ahol megkönnyebbülésemre még csak néhány ember várakozott. Az enyhe időjárás előrejelzés ellenére rendesen felöltöztem, hiszen nem akartam még jobban megbetegedni, ugyanis náthásán indultam útnak. Pótruhát is vittem, bár nem volt rá szükség, a hőmérséklet végig kellemes volt. 
 
 
Pár perccel érkezésem után egyre több ismerős, boronkays arcot láttam, és egyre jobban elöntött a hőség, amint a váci pályaudvar csarnokában gyülekeznek. A kis piros vonattal indultunk, jóformán az egész járművet elfoglaltuk. Nagyjából 45 percnyi utazás után elértük a célállomást, Nógrádot, ahol a résztvevők feliratkoztak a jelenléti ívre, majd egy csoportkép után kezdetét vette a kirándulás. 
 
 
Az út eleje nem volt nagy kihívás, az egyre távolodó falu fényei még kísértek egy darabon, aztán már csak a zseblámpák ragyogására támaszkodhattunk. Akik nem hoztak fényforrást, kisebb-nagyobb csapatokba tömörültek egy-két ember körül, aki tudott világítani. Az első 3 km-t remek tempóban, akadályok nélkül tettük meg, nagyjából egy órás séta után azonban szembe találtuk magunkat az első nehézséggel. A talajt elöntő víz beszivárgott a földbe igazi sártengert képezve, amivel mindenkinek meggyűlt a baja, volt akinek szó szerint majdnem odaveszett a cipője, mikor a lába alámerült a sűrű latyakban. 
19:00-kor megérkeztünk Királyrétre, ahol konstatáltuk, hogy remek idő alatt teljesítettük az első szakaszt. A kis pihenő után újult erővel meneteltünk gőzerővel Kisinócig, ahol este 9-kor telepedtünk le, és egy nagy, két órás pihenőt tartottunk egy szabadtéri vendéglőnél. Egy rövid fagyűjtés után már ropogott is a tábortűz, ahol a résztvevők sütögethettek valamint melegedhettek. Voltak, akik végig élvezték a pihenőt, történeteket meséltek, szórakoztak és kártyáztak, ugyanakkor néhányan már alig vártuk a továbbindulást, fél órányi üldögélés és sztorizgatás után már untuk az egészet. 
 
 
A várva-várt indulás után rohamtempóban törtünk előre magunk mögött hagyva a tűz hamvait és a csapat lassabb felét, akik Kóspallag végén zárkóztak fel. Innen Kismaros felé indultunk, a betonút helyett a fák között kijelölt emelkedőn közelítettük meg a végállomást. A Nagy-Hideg-hegyre egyenesen fölfelé vezető út volt a legnehezebb, itt többször is kisebb pihenőt kellett tartani. Ahogy egyre magasabbra érkeztünk egyre keskenyebb úton jöttünk, ahol végül eltévedtünk, bár szerencsére gyorsan, nagyjából 10 perc alatt megtaláltuk a helyes ösvényt, ami kiszélesedett, és vízszintessé vált. Ekkor pillantottuk meg a fák között a fényeket, amik elárasztották a Dunakanyart. A látvány gyönyörű volt, a települések nem nyüzsögtek, békés éjszakai nyugalom övezte a folyam minden egyes szegletét. 
 
 
A gyönyörű panorámát sajnos nem sokáig élvezhettük, 20 perc után ugyanis elértünk a lefelé vezető szakaszhoz. Az út csúszós és rendkívül meredek volt, mint később kiderült, a csapat két részre oszlott, voltak akik kerülő úton közelítették meg a községet. Végül pár km után, hajnali 3 órakor célba értünk, és további 1,5 órát vártunk a vonatra. Akik még bírták, pedzegették, hogy ennyi idő alatt elindulhatnánk a „csupán" 8 km-re levő Vácra - én benne lettem volna -, de sokan inkább meghúzódtak a helyi vasútállomás épületében.
 
 
 
 
Mikor a vonat megjött, az eső esni kezdett, úgyhogy hálát adva az égnek, hogy a vihar nem nyílt terepen kapott el minket, fáradtan, de nem megtörve indultunk haza, ahol én éppen csak megmosakodtam, fellopóztam alvó családom mellé, és én is elszundítottam a még aznap délutánra szervezett operett előadás előtt.
 
Baksza Dávid 10p

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.