Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Elhunyt Belányi László tanár úr

Elhunyt Belányi László tanár úr

2014-03-12 18:18:43
Ismét távozott körünkből egy közismert és szeretett tanár kolléga, egy művész hajlamokkal megáldott ember.
Iskolánk minden munkatársa, volt diákjai gyászolják elhunyt nyugdíjas kollégánkat, Belányi Lászlót.
Aki ember volt, küzdő, tiszta ember, 
változzék át bár porladó rögökké, 
az élőkben tovább él - mindörökké
 

 

Belányi László  1930–2014

Belányi László 1930. augusztus 16-án született Vácott, egyszerű, becsületes szülők gyermekeként. Sajnos az édesapja korán (1945. májusában) elhalálozott és ez a tény determinálta, az akkor 15 éves gyermek sorsát. Biztosítani kellett a család megélhetését, munkába kellett állnia.

 
Rendkívül nehéz és kemény időszak következett. Fizikai munkával, rakodó munkásként – egy 15 éves gyerek!! – kereste kenyerét maga és családja számára.
 
Ez az időszak 2 évig tartott, majd ezt követően egy évet pályamunkásként dolgozott Vácott a MÁV-nál.
 
Ő azonban többre vágyott. Meg akarta mutatni már akkor is, hogy többre képes és ki kell szakadnia ebből a körből. Így jelentkezett 17 éves fejjel villanyszerelő tanulónak, Tóth István villanyszerelő mesternél. Talán ekkor jegyezte el magát egy életen át az elektromossággal. 1949-ben tett szakmunkás vizsgát és lett villanyszerelő segéd.
 
A szakmában először, mint nagyfeszültségű fűtésszerelő, a Dunakeszi Járműjavítóban helyezkedett el és dolgozott egy évig. Ezt követően visszakerült Vácra és a Finompamutfonó Vállalatnál, mint karbantartó villanyszerelő helyezkedett el. Katonai bevonulásáig ennél a vállalatnál dolgozott.
 
Közben 1957-ben elvégzett egy villamosipari hűtőgép tanfolyamot és átkerült a váci Népbolt Vállalthoz karbantartó részlegvezetőnek. Ennél a vállalatnál 1962-ig dolgozott, majd ugyanebben az évben átkerült a DCM-be és lett az elektroműszerész részleg művezetője. Időközben rendszeresen képezte magát szakmailag is, melyre bizonyíték az is, hogy beiratkozott a Híradásipari Technikum esti tagozatára, melyet 1965-ben sikeresen elvégzett és szerzett híradásipari technikusi oklevelet. Még ebben az évben (1965-ben) került iskolánkhoz, a váci Ipari Szakközépiskolához szakoktatónak. Időközben fejlesztette, mélyítette szakmai, elméleti ismereteit részben autodidakta módon, részben a hivatalos állami oktatás keretein belül is. Ennek eredményeként először, a Nehézipari Műszaki Egyetem, Kohó- és Fémipari Karának Műszaki Oktatói szakán, műszaki oktatói oklevelet szerzett 1975-ben.
 
Majd ezt követte a műszaki tanári diploma megszerzése 1982-ben a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán.
 
Az oktatás, a nevelés jelentett számára mindent. Lehet azt mondani, hogy iskolánkban lelt igazi otthonra. Rendkívül sok területen honosított meg új dolgokat, készített különböző szemléltető és bemutató eszközöket. Ő hozott létre, teremtett meg, még az 1970-es években egy igen korszerű, jól funkcionáló villamos mérőlaboratóriumot is.
 
Számos újítása fémjelzi munkásságát, melyek közül a legfigyelemreméltóbb volt  „VIBECS” névre hallgató feleltetőgépe. Újító, lelkes munkáját több kitüntetés és dicséret igazolja vissza.
 
Így kapott Miniszteri Dicséretet 1967-ben és 1988-ban. Társadalmi munkavállalásokban, MHSZ-szakkörök vezetésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett, és 1973-ban, valamint 1977-ben is Kiváló Munkáért Aranyfokozat kitüntetést kapott az MHSZ-től.
 
A villamos terület „meghonosításában” (intézetünknél) úttörő szerepet vállalt és töltött be. Szívesen vállalt plusz feladatokat is, melyeket igyekezett mindig legjobb tudása szerint végre is hajtani. Víg kedélyű, jó humorú ember volt, aki kollégáinál is megfelelő tiszteletet és megbecsülést vívott ki maga számára. Sokoldalú egyéniség, aki nem csupán szakmájával, hanem attól egy picikét távolabb, a művészet talaján álló tevékenységet is végzett, mégpedig egyedülálló bőrképek, bőrfaragások létrehozásával.
 
Számos hazai és külföldi kiállításon aratott rendkívül komoly, figyelmet érdemlő sikereket. Tanítványai, kollégái messzemenően szerették és tisztelték Őt.
 
Az iskolánál végzett elévülhetetlen érdemeire, tanártársai és több száz volt diákja, sok-sok éven keresztül gondol vissza szeretettel és tartja meg Őt örök emlékezetében.
 
Az utóbbi években egészsége rendkívüli mértékben megromlott és ez a megtört, meggyötört szervezet 2014. február 23-án éjszaka feladta a küzdelmet és lelke visszatért Teremtőjéhez.
 
Kedves Laci, mi nem fogunk elfelejteni, emléked megőrizzük.
 
NYUGODJ BÉKÉBEN!
 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.