Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Győztesek a Duna alatt

Győztesek a Duna alatt

2012-06-08 17:00:00

 

Idén tavasszal rendezte meg iskolánk természettudományos kabinetje a komplex természetismereti verseny döntőjét általános iskolások számára. Ezúttal három csapat (Földváry Károly Ált. Isk. Vác; Arany János Ált. Isk. Kosd; Petőfi Sándor Ált Isk. Vác) állhatott dobogóra három-három fővel, miután legjobbnak bizonyultak a részint elmepróbáló, részint játékos akadályok leküzdésében. A jutalom sem maradt el természetesen, bár a főnyeremény mindhárom csapat számára közös része egy különös, „be nem csomagolható” ajándék volt.

A váci DMRV Zrt. jóvoltából ugyanis lehetőséget kaptunk egy nem mindennapi kirándulásra a Duna két partja között, amihez – szintén nem mindennapi módon – nem volt szükségünk kompozásra.
 
A bős-nagymarosi vízlépcső építéséből megmaradt szervízalagút a mai napig működőképes, kivételszerűen pedig laikus látogatók előtt is felhúzza görgőkapuit.
 
A nyertesekkel, valamint lelkes boronkays, biológia-kémia szakkörösökkel, összesen 30 fővel szálltunk alá a Duna alapkőzetébe vájt alagútba, ahol színes táblák mutatták be a fölöttünk úszkáló élővilágot, valamint a lezajlott munkálatok dokumentációját. 
 
A természetismereti, valamint idegenvezetőink által ismertetett műszaki információkat Szilágyi Erzsébet történelem szakos tanárnő illesztette történelmi összefüggésekbe, aki a vízlépcső építése idején szerzett saját tapasztalatokat.
 
Új élményekkel, ismeretekkel gazdagodva, mint egy óra alatt megúsztuk – azaz megjártuk szárazon - a távot, s végül nem csak a Duna-alagút hagyott bennünk nyomot, hanem mi is valamennyien ott hagyhattuk kézjegyünket az erre a célra a falra ragasztott óriásplakáton.
 
A győztes csapatok nyolcadikos diákjai így búcsúztak: „Jövőre találkozunk!”
Legyen így! A Boronkay vár benneteket: kalandra fel!
 
Uracs András

Az alábbiakban olvashatnak egy diákbeszámolót is a kirándulásról.

Száraz lábbal a Dunán át?

Mint ahogy máskor, úgy most is izgatottan vártuk az új kirándulást, hogy tudásunkat még több információval és érdekességgel gyarapíthassuk, de legfőképpen azt, hogy hogyan is kelhetünk át gyalog, száraz lábbal a Dunán? 

Szilágyi Erzsébet tanárnő és Uracs András tanár úr vezetésével ellátogattunk a Visegrád-Nagymaros közti duzzasztómű alagútjához, amely 550 m hosszan fut a Duna alatt végig. (A közműalagút egyébként pontosan ott halad, ahová egykor a nagymarosi duzzasztóművet tervezték.)

 
Nagymaroson a helyszínre érve, először elképzelni se tudtuk, hogy hol fogunk átmenni, de e bejárattal kapcsolatos néhány pillanatnyi tétovaságunk végül is hamar feloldódott akkor, amikor a Mélyterv Zrt. két munkatársa „megnyitotta a földalatti bejárat kapuját”. 
 
 
Rövid lépcsőzés után aztán egy fogadóhelyiségbe érkezve megcsodálhattuk a közműalagút építésének menetét bemutató, számos képpel illusztrált tablót. Miután meghallgattunk egy rövid, bevezető előadást, amely főleg az alagúttal kapcsolatos fontosabb adatokat tartalmazta, alig vártuk, hogy végre elinduljunk Visegrád felé a Duna medre alatt.
 
 
Hosszú folyosók vezettek végig a több mint 300 betongyűrűből álló 3 m átmérőjű alagúton. A Duna alatti járatot egy zsilipajtó választotta ketté, hogy egy esetleges tűzvész esetén ne károsodjon az egész rendszer. Az út körülbelül 5 percet vett igénybe, amíg a nagymarosi oldal fogadóhelyiségéből átjutottunk a visegrádi oldal szintén tablókkal teli részébe. Ott néhány földvárys és boronkays diák – köztük jómagam is –, a plakátok segítségével kisebb előadást tartottunk a közműalagút építéséről. 
 
 
Utunk végén, immár újra a nagymarosi oldalon, az „üzenet a jövőnek” nevezetű falra vetettük a nevünket. Majd egy utolsót szippantva a lenti hűvös levegőből, felsétáltunk a lépcsősoron és a nagymarosi parton szemléltük az éppen arra elúszó uszályokat.
 
Megyesfalvi Petra (9G)
 
 
 További képek az eseményről
 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.