Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Látogatás a haza házában

Látogatás a haza házában

2014-03-04 15:17:09

Osztálykirándulás apropóján 2014. február 14-én, egy napfényes kedd délelőtt a 11.g osztállyal ellátogattunk a Parlamentbe. 

 
„A hazának nincsen háza” – írta 1846-ban keserűen a magyar polgárosodás hőskorának egyik legnagyobb költője, Vörösmarty Mihály. A honfoglaló Árpád vezér unokái valóban sok évszázadon át úgy hoztak törvényt, hogy nem volt állandó szállása az országgyűlésnek. Majd kiírtak egy tervpályázatot, amelyet 1882-ben Steindl Imre (1839-1902) műegyetemi tanár nyert meg. 1885. október 12-én vágott bele az első kapa a lipótvárosi rakpart laza talajába, és tizenhét éven át, átlag ezer ember dolgozott a mű elkészültén. A kor leghatalmasabb beruházása volt ez, s mivel lehetőség szerint minden részletét magyar anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel akarták elkészíttetni, gigantikus összegbe – a tervezett 9 millió forint (18,5 millió korona) helyett 38 millió aranykoronába – kerülő vállalkozás. Mintegy 176 000 köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát húztak fel, fél milliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter magasra emelkedő épület közel 18 000 m2-t foglal el és 473 000  köbméter térfogatú. A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését.
 
 
Szóval e patinás múltú, sok nemzet csodálatát kiváltó épület megismerésére indultunk a váci vasútállomásról. A Nyugatiból egy hosszabb sétával jutottunk el a belvárosba, amely jól is esett e szép tavaszias időben.  
 
 
A neogótikus épületbe lépve, a szigorú biztonsági intézkedések alól mi sem voltunk kivételek, így néhány nadrágszíj és pár nagyobb ékszer levétele után bent is voltunk az Országházban. Rögtön az elején megtekintettük a rendkívül bonyolult és összetett őrségváltási ceremóniát, amit még nézőként is nehéz volt követni. Utána beljebb haladva a hatalmas épületbe a 24 órás biztonsági védelem alatt álló Szent Koronáról és a koronázási ékszerekről hallhattunk információkat egy rendkívül kedves idegenvezető hölgytől. 
 
 
Lehetőségünk nyílt ezek után arra, hogy megnézzük az országgyűlés termét, ahol a képviselők üléseznek. Valószínűleg mindenki számára mégis a legizgalmasabb program az volt, amikor kimehettünk az Országház egyik erkélyére. Ez a hely ugyanis általában zárva van a látogatók elől így kicsit kivételezve érezhettük magunkat, amikor Harrach Péter úr, Vác városa és környékének országgyűlési képviselője a körülbelül húsz méter magasan elhelyezkedő, a Dunára, és Budapest karakterét adó épületekre való panoráma kilátást nyújtó balkonra kivezetett bennünket.
 
 
Az Országház impozáns épülete a magyar nemzet alkotóerejének látványos megnyilvánulása, és egyben hozzájárulása a kulturális világörökséghez, minden magyar ember számára önbecsülés és büszkeség forrása – fogalmazott Kövér László, házelnök nemrégiben, amikor az UNESCO főigazgatójával közösen ünnepélyes keretek között felavatták a Kossuth téren felállított UNESCO világörökség táblát. Az Országház, e haza háza valóban az az építészeti értékein túlmutató épület, ahova egyszer életében minden magyarnak el kell látogatnia. 
 
 
Mi ezt Szilágyi Erzsébet osztályfőnökünk vezetésével, örömmel jelentem, már megtettük. 
 
Besze Márton 11.g
 
 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.