Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium

Márciusi túra

2014-03-05 14:07:17

Vác város vasúti pályaudvarán gyülekeztünk március 1-jén 8:20-kor. Vonatunk 8:38-kor indult Kismarosra. Innen busz repített minket Királyrétre. Már a harmadik gyerek felszállásakor sem volt őszinte a sofőr mosolya, ugyanis mindenki egyesével vette meg jegyét.

 
 
Királyréten találkoztunk a futószakosztállyal, akik Királyrét helyett inkább Kóspallagról indultak. Miután Kaszás tanár úr legyőzte fényképezőgépét, és sikerült egy csoportképet készítenie, elindultunk nem túl hosszú, de izgalmas utunkra. Mivel Jakus tanár úr nem tartott velünk, így csökkent az esetleges eltévedés esélye.
 
 
Először egy enyhén emelkedő szakaszon küzdöttük fel magunkat, a csoport gyengébb részét nagyjából 1 km-re lehagyva. Azonban a lankás rész lassanként egyre meredekebbre váltott át. Mivel a csapat vége már látóhatáron kívül esett, kénytelenek voltunk megállni egy kicsit. Körülbelül fél órát álltunk. Így hát tízórainkat elfogyasztva, energiával feltöltődve vágtunk neki a meredek partnak. Szerencsére a hegygerinc már majd hogy nem sík volt, de ez a rész is tartogatott meglepetéseket. A probléma az volt, hogy az út, amelyen el kellett volna térnünk Nagy-Hideg-hegyre, a folytonos esőzések miatt annyira felázott, hogy térdig érő sártengerré változott (néhányan ténylegesen kipróbálták, meddig ér a sár). Így hát némi útvonal módosításra volt szükség.
 
 
A piros O jelzést követve felfelé vettük az irányt, így a sípályán keresztül értük el áhított úti célunkat, a Nagy-Hideg-hegyi vendéglőt. Itt elfogyasztottuk ebédünket, majd egy kiadós pihenés után indultunk Kisinócra. Az ide vezető utat is elborította a sárözön, de ezt már nem tudtuk kikerülni, így a többség nyakig sáros lett.
 
 
Csoportunk vége nagyon lemaradt, így tanári engedéllyel előrementünk, hogy elérjük a Kóspallagról induló buszt. A szokásosnál nehezebb terep sokakat kimerített, de a kemény mag (főleg a futó részleg) hozta a formáját.
 
Piller Rudolf 10.B