Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Mese a túrázóink tavaszi Nagy Gyalogtúrájáról

Mese a túrázóink tavaszi Nagy Gyalogtúrájáról

2013-05-30 14:56:38

Minden évben elérkezik az a nap, amikor komolyra fordul a túrázók élete, s olyan kalandba vágunk bele, ahova ropik nem szoktak elkísérni bennünket. Május 25-én, szombaton reggel Nagy Túrára indultunk…

A cikket írta és a fotókat készítette: Szmandray Marcell (Martzy) 9.b
 
Vonattal utaztunk el Zebegényig, ahol az öt szakaszosra tervezett túra első szakasza kezdődött. Voltunk egypáran, és sokan erősen bizonygatták, hogy ők márpedig végignyomják a körülbelül 60 km-esre tervezett túrát. Nekiindultunk a hegynek nyolc óra után pár perccel. 
 
Kaszás tanár úr és Jakus tanár úr irgalmatlan tempót diktált (hogy lehetőség szerint éjjel elérjük az utolsó váci vonatot Verőcén), de még így is akadtak 5-10 perces késések az egyes pontokon. Borongós idő volt, de az eső szerencsére nem esett, különben csúszkálva, pofára esve oldalaztunk volna a hegyoldalban. 
 
 

 Kilátás a Dunára a Remete-barlangból

 
Első nagyobb állomásunk a Remete-barlang volt, ahol pár fotó, egy kis evés-ivás után (azaz kb. 3 perc) indultunk tovább. Ismét a hegyoldalban közlekedtünk, majd egy fordulót követően nekivágtunk a Szent Mihály-hegynek. Ennek a tetején nem álltunk meg, hanem tovább indultunk Hegyes-tető felé. Hegyes-tetőn általában fel lehet menni a kilátótoronyba, ahonnan úgy néz ki, mintha körülöttünk folyna a Duna, de akkor ezt nem tehettük meg, mivel a torony éppen felújítás alatt állt. 
 
Hegyes-tetőn sem pihentünk sokat, hanem indultunk az első szakasz vége felé Köves-mezőre. Köves-mezőn újabb túrázók csatlakoztak hozzánk, de egy részük hamar haza is ment. Viszont ide egy hosszabb szünet lett beiktatva, szóval egy ¾ szendvics gyors betömésére is alkalom nyílt. 
 
 
 Törökmezőn
 
Következő állomásnak Törökmezőt nézték ki vezetőink, ahova sikeresen meg is érkeztünk. A Nap is kisütött, szóval egész jó idő lett volna, ha a szél nem fúj. De még ezzel együtt is elfogadható volt az időjárás. Célba érve itt tényleg hosszabban elidőztünk, ami akár 15-20 percet jelentett. Ekkor már dél fele járt az idő, mindenki megebédelt. 
 
Továbbindulva első dolgunk volt, hogy sikeresen eltévedjünk, mivel a csoport eleje a kék helyett a zöld jelzésre fordult. A végén Orbán Ákos GPS-e mentett minket vissza a helyes útra. 
 
Törökmező és Kóspallag közt egy viszonylag laposabb szakasz következett. Kóspallagon volt a második szakasz vége, ahol ismét csatlakoztak és sokan hazamentek. Köztük olyanok is, akik a vonaton még nagyon keménykedtek a király bakancsukkal, ami végül királyi módon fel is törte a lábukat… 
 
Továbbindulás előtt megálltunk a Kisinóci–turistaház előtt, ahonnan újabb eszem-iszom után mentünk neki a Nagy Hideg-hegynek. Irgalmatlan meredek az út Kóspallag és a Nagy Hideg közt. A tanár urak zebegényi elszánt tempója is jelentősen visszaesett, és kezdett egyértelművé válni, hogy semmiféle vonatot nem fogunk elérni Verőcén, és még csak félúton jártunk a terv szerint. 
 
Nagy Hidegen ismét egy hosszabb pihenő következett, így az evés-ivás mellett jutott idő a feltört lábak leragasztgatására. 
 
 
 Kilátás a Csóványosról 
 
Nekiindultunk a Csóványosnak, bár ekkor már felmerült az az ötlet, hogy kihagyjuk ezt az állomást az idő szűke miatt. A turistaút eleinte hullámozva indult neki, majd egy ponton tekintélyes emelkedővé vált, jelezvén, hogy következik a Csóványos. Meg is találtuk az elkerülőt, amerre a fáradtabb része ment a Foltán-kereszt felé, de Tumann tanár úrral öten megmásztuk a Börzsöny legmagasabb hegyét is. A toronyból a kilátás átlagos volt. Nem volt verőfényes, tiszta idő, de azért látni lehetett valameddig. Innen egy csoki után gyorsan indultunk tovább, hogy a másik csoportnak ne kelljen sokat várnia a keresztnél. 
 
Mikor leértünk, Kaszás tanár úr kijelentette, hogy Verőcéről Diósjenőre módosult a túra végállomása (ezzel „lecsalva” 15 km-t), hogy az utolsó vonatot elérjük. Így hát Diósjenő felé vettük az utunkat a Verebes-kaszálón keresztül. 
 
 
 Erdőben, Égés-tetőn
 
Lefelé már kezdett sötétedni, de rendben beértünk a faluba, ahol szokásukhoz híven az összes létező kutya megugatott minket. A vasútállomásra érve kiderült, hogy az utolsó vonat egy órával később indul, vagyis még Nógrádig is elgyalogolhattunk volna, de Jakus tanár úr kijelentette, hogy arról a kényelmes padról ő bizony már fel nem fog állni. 
 
Az egész túra végül 45 km-es lett, majdnem 2000 méter szintemelkedéssel teljesítettük. A kis rövidítéssel együtt is tehát igen emberesre sikeredett, jó volt, túléltük, köszönjük, megvagyunk, talpunkon a hólyagok már gyógyulnak!
 

 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.