Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium

Noé Zsombort a Héraklész-gálán első díjjal tüntették ki

2014-03-05 16:27:20

A Magyar Olimpiai Bizottság tizedik alkalommal rendezte meg a Héraklész-gálát, amelyen a legjobb utánpótláskorú sportolókat díjazták. A 2014. március 1-jén látványos produkciókat is felvonultató esemény szépen bizonyította a magyar sport gazdagságát: volt olyan kategória, amelyben  még a legjobb ötbe sem lehetett bekerülni világversenyen szerzett aranyérem nélkül… E szoros versenyben Noé Zsombor, Vass Péter (kajak) kategóriája első helyezettje lett!

 
A Magyar Olimpiai Bizottság megadta a módját a jubileumi, tizedik Héraklész díjátadó gálának. Az előző év legjobb utánpótláskorú sportolóit és edzőit díjazták már az Uránia Filmszínházban, nívós budapesti szállodában, ezúttal az elegáns Budapesti Kongresszusi Központra esett a választás.
 
Rangjához méltóan, Borkai Zsolt MOB-elnök köszöntőjével kezdődött a gála. Az elöljáró felelevenítette, a tíz éve működő Héraklész-program olyan sportolókat támogatott, mint a Londonban olimpiai bajnoki címet szerző Gyurta Dániel, Berki Krisztián és Szilágyi Áron. Borkai Gratulált a fiataloknak, akik 2013-ban ötven aranyat és összesen száznál is több érmet szereztek világversenyeken. Szekeres Pál sportért felelős helyettes államtitkár arról beszélt, hogy kevés ország büszkélkedhet ennyire gazdag háttérrel és utánpótlás-bázissal, mint hazánk. Ahogy mondta: aranytartalékunk van.
 
A férfi kiscsapatok között az ifjúsági világ- és Európa-bajnok Vass Péter, s a boronkays Noé Zsombor kajakkettős érdemelte ki az elsőséget. A műsorvezető Siklós Erik a páros tervei felől érdeklődött, amire a duó tagjai a 2016-os és 2020-as olimpiai szereplés esélyeit latolgatták.
 
Héraklész díjátadó gála, 2014, eredmények:
 
Női egyéni
1. Földházi Zsófia (öttusa), 2. Gercsák Szabina (judo), 3. Gyurátz Réka (kalapácsvetés)
 
Férfi egyéni
1. Hajdu Jonatán (kenu), 2. Tóth Krisztián (judo), 3. Szatmári András (vívó)
 
Női kiscsapat
1. Katrinecz Rita, Malcsiner Eszter, Piller Szabina, Szabó Ágnes (kajak-kenu), 2. Márton Anna, Várhelyi Kata, László Luca, Kelecsényi Léna (kard), 3. Takács Tamara, Czéllai-Vörös Zsófia (kajak)
 
Férfi kiscsapat
1. Noé Zsombor, Vass Péter (kajak), 2. Bányai Zsombor, Berta Dániel, Garzó Zsombor, Kiss Gergő (vívás), 3. Demeter Gergely, Harangozó Bence, Málits István (öttusa)
 
Nagycsapat kategória
1. Junior női kézilabda-válogatott (Bárány Krisztina, Bíró Blanka,  Buzsáki Nikolett, Ferenczi Annamária, Ivanics Dóra, Korsós Dorina, Kurucz Ivett, Lukács Viktória, Mészáros Rea, Schneider Éva, Sirián Szederke, Szekercés Luca, Szemerey Zsófia, Szondi Zsófia, Tóth Gabriella)
 
A fényképes eredménysort itt találja:
 

Riport egy kedves osztálytárssal, avagy riport az év sportolójával

 
A Magyar Olimpiai Bizottság idén a tízedik alkalommal rendezte meg az utánpótlás kiemelkedő fiataljai – vagy a rendezvényen felszólaló Szekeres Pál, államtitkár kifejezésével élve, az aranytartalék – számára a Héraklész-díj átadógálát. Ez a díj valójában az év ifjúsági-sportolója díj, amit többek között, Gyurta Dániel és Kozák Danuta is megkapott még pályafutásuk elején. Az idei gálára azonban egy diáktársunk, nevezetesen Noé Zsombor is meghívást kapott. 
 
Zsombor, ha jól tudom, hamarosan indulsz is a következő edzőtáborba. Előtte azonban, ha csak egy lélegzetvétel erejéig is, de álljunk meg egy pillanatra, hiszen ez a díj, illetve a világbajnoki címed egy nem akármilyen mérföldkő a pályafutásod szempontjából.
Visszatekintve, mi volt az, ami erre a pályára vezérelt, ami elindította kajakos pályafutásod?
8 éves koromban kezdtem el kajakozni, a bátyám után. Egy versenyére vittek le a szüleim, és amint megláttam, hogy milyen sebesen halad a vízen, akkor odamentem az edzőjéhez és megkérdeztem, hogy megtanítana-e engem is kajakozni. Megkérdezte, hogy hány éves vagyok, éppen vicces kedvében volt, és azt mondta, hogy túlkoros vagyok. Természetesen ez nem volt igaz, így már az azt követő héten lementem a csónakházba, beültetett egy kajakba és mondhatni azóta vagyok szerelmes ebbe a sportba.
 
Gondoltad volna valaha is, hogy ifjúsági világbajnok, illetve az év sportolója leszel?
Amikor elkezdtem sportolni, még nem. Először 16 éves koromban indultam ifjúsági válogatóversenyen, habár akkor nem sikerült kijutnom, de szerencsémre az Európa Bajnokságra kiutazhattam az eredményeim alapján. Az volt amúgy az első nemzetközi versenyem. Ez után a verseny után kezdtem el tudatosan készülni a világbajnokságra, amit kétévente rendeznek meg, és volt szerencsém találkozni egy olyan emberrel, mint a páros társam, Vass Péter, akivel meg tudtuk nyerni ezt a versenyt. Tavalyelőtt tudtam, meg hogy létezik Az év sportolója cím, amit az utánpótlás korú fiataloknak is van lehetősége megkapni. Ekkor szántam el magamat, hogy a tavalyi évben mindent bele adjak és tudtam, hogy világbajnoki címet kell szereznem.
 
Hogy érzed, ki az, akinek a legtöbbet köszönhetsz?
Egy embert nagyon nehéz lenne kiemelni. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, hogy támogattak eddig mindenben, amiben tudtak. Továbbá az edzőmnek is, Babella Lászlónak, aki úgy gondolom, nagyon jó szakember. Benne mindig megbízhatom, segít mindenben, ami a kajakkal kapcsolatos, ha látja, hogy nem úgy megy a hajó, ahogy kellene, akkor segít átvészelni a nehezebb napokat. Ugyanígy sokat köszönhetek még Petinek és az ő edzőinek, Varga Bélának és Zsigmond Zsókának, akik kitartottak mellettem, amikor tavaly lesérültem a válogató versenyek előtt.
 
Mennyiben támogatja a város, illetve az iskola a sportolói pályafutásod?
Az iskola szerencsére egyáltalán nem gátol benne. A tanáraim tiszteletben tartják, ha egy- egy napra nem tudtam készülni, és Fábián Gábor igazgató úr is eddig mindig elengedett edzőtáborokba még a most következőre is, ami 3 hetes. A város az uszoda vezetőjén keresztül annyiban támogatott, hogy ingyenes sávhasználatot biztosított az idei téli felkészüléskor.
 
Milyen céljaid vannak ezek után a közeljövőre nézve, mi az, ami egy világbajnokot motiválni tud? 
Szerencsére a motivációm még nem égett ki, hiszen hátra van még egy bizonyos verseny, pontosabban játék, amire mindenképpen ki szeretnék jutni. Említenem sem kell szerintem, hogy ez az Olimpia. Addig még nagyon hosszú út áll előttem, az idényt nézve az U23-as szegedi világbajnokságon szeretnék részt venni, ez egy fontos állomása lenne a pályafutásomnak. Mindig csak az előttem álló feladatra koncentrálok, és így próbálok beleadni mindent. A továbbiakban pedig majd meglátjuk, hogy a sors mit tartogat még a számomra. 
 
Végül azt szeretném még megkérdezni, hogy szerinted mi a legfontosabb különbség a sportoló és az élsportoló között?
A sport mindenki számára az egészséges életmód feltétele. Teljesen mindegy, hogy milyen sportot űzöl ennek érdekében. Az élsport szerintem abban különbözik, hogy ott az eredmény az egyik központi tényező, hiszen itt már az a célunk, hogy minél sikeresebbek legyünk, és minél többször állhassunk fel a dobogó legfelső fokára. Az élsportban az egészséges életmód már nem cél vagy eredmény, hanem alapvető követelmény. Az élsport ezen felül még nagyon sok lemondással jár, például a szórakozások, bulik az életemben sokkal ritkábban fordulnak elő, mint mondjuk a korombelieknek. Sajnos az osztálykirándulásokról is ezért kell sokszor lemondanom. A jó eredmények azonban részben kárpótolnak.
 
Köszönöm, hogy szakítottál időt erre a riportra, és szeretném megköszönni az iskola nevében, hogy teljesítményeddel tovább öregbítetted a Boronkay hírnevét, és azt hiszem, nyugodtan kívánhatok az iskola nevében sok sikert és eredményekben gazdag pályafutást vízen és szárazföldön egyaránt.
 
Hajduk Dániel 11.P