Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Repülős világbajnokunk: Dobó Máté

Repülős világbajnokunk: Dobó Máté

2016-09-22 14:58:51

Dobó Máté 12.A osztályos tanulónk 2016. augusztus 27-én nagy-britanniai Popham városában megrendezett 15. FAI World Microlight Championships (15. FAI Ultrakönnyű Repülők Világbajnokságán) Ferinc Vince navigátoraként világbajnok lett.

Az alábbiakban a borlapos Romhányi Barbara Mátéval készült interjúját olvashatják, aki amikor nem repül, maga is a BorLap csoport tagjaként dolgozik. 
 
 
Mióta űzöd ezt a sportot? Mert ezt sportnak lehet mondani, ugye?
Mondjuk ki nyugodtan róla, hogy ez sport, mert ha a sakkra azt mondjuk, hogy sport, akkor erre is. Van benne valami fizikai aktivitás, de igazából szellemi. És hogy mióta? Először idén június végén repültem. 
 
Úgy tudom, hogy véletlenszerűen csöppentél bele a repülőzésbe. Hogyan történt ez?
Április végén keresett meg a pilótám, Ferinc Vince, hogy vállalnám-e. Két éve Kecskeméten volt egy világbajnokság, és én odakerültem segítő marsallként. Vince volt a versenyigazgató, és emlékezett rám, hogy nem vagyok egy nehéz súlyú gyerek, így lehetnék a navigátora. Mondta, hogy szeretne kimenni Angliába a világbajnokságra, akkor kezdett el autogyroval repülni és szeretne világbajnokként hazatérni. 
 
 
Mennyi időt igényelt a felkészülés?
Június végén repültünk először, ahogy már említettem. Lementem még Nagykanizsára, ahol Vince gyorsan elmagyarázta, hogy mit hogyan kell csinálnom és ott gyakoroltunk még. Itthon versenyeztünk kettőt, azért, hogy felkészüljünk. 
 
Mik a feladataid navigátorként?
A navigációs feladatok lényege, hogy térben és időben pontosak legyünk és, hogy megtaláljuk a lehető legtöbb képet. Tehát a versenyigazgató lerepülte előre a feladatot és fotózott közben, például egy tanyát vagy tavat is fotóztak, de fát és bokrokat is szoktak, csak hogy megnehezítsék a dolgomat, nekem pedig meg kell ezeket találnom és a papírtérképre – ami alapján repülünk – kell berajzolnom. 
 
Ezek szerint fontos a pontosság. Mennyit tévedhetsz?
Ha legfeljebb két milliméteres az eltérés, akkor itthon 100, nemzetközi versenyen 50 pontot kapok rá, ha két és öt milliméter közötti az eltérés, akkor nem kapok rá pontot, ha pedig öt milliméternél többet tévedek, akkor pontlevonás jár. Szóval óvatosan kell ezzel játszani. 
 
Milyen taktikákat alkalmaztál?
Az egyik repülésnél Vince mondta, hogy amikor például erdő felett repülünk, akkor nézzem az erdős képeket, válogassam szét őket. Angliában ez nem működött, mindenhol fasort és mezőt látott az ember, ezeket alig lehetett megkülönböztetni egymástól.
 
 
Milyen felszerelésekre volt szükséged?
Természetesen a gép, sisak, térkép. A gép nyitott, ezért az első feladatom az volt, hogy vegyek egy rajztáblát, sikerült egy A4-es méretűnél nagyobbat vennem, ami később még jól is jött. Minden, ami nálunk van, madzaggal magunkhoz kell erősíteni, mivel ha bármi elrepül, a mögöttünk lévő légcsavarba kerül. Jó, ha van egy filctoll, mert a képeket, amiket már megtaláltam, meg tudom jelölni, azokkal nem kell foglalkoznom. Nagyon fel kell öltözni, nadrág, pulóver és overall szükséges, másfél óra után így is átfagyott a lábam. Rengeteg cellux is kell az előkészületekhez, meg alkoholos filc a képekhez, amiket el is nevezek. 
 
Miből áll ezen kívül az előkészület?
Megadják, hogy mennyi időnk van felkészülni, az angolok először csak harminc percet adtak, aztán reklamáltunk és végül negyven percünk volt előkészülni. Ez azt jelenti, hogy negyven perc alatt nekem fel kellett celluxozni az én térképemet, a Vince fényképeit és az én fényképeimet, illetve a képeket memorizálni. A negyven percből tíz perc a motormelegítés, és a startra két-három perc alatt értünk ki. 
 
 
Milyen típusú feladatokat kell teljesíteni? 
Van a navigáció, vannak az ügyességi feladatok, például egyméteres madzag fölött kell fel- és leszállni minél rövidebb távon, a világbajnokságon ezt a feladatot mi nyertük tizenhat méterrel. A harmadik típus pedig az üzemanyag-takarékossági feladat, ahol tíz kiló üzemanyagot kaptunk, abból kellett gazdálkodnunk. Ez volt az utolsó feladat, ekkor még csak a harmadik helyen álltunk.
 
Hogyan lettetek elsők?
Egy nap volt hátra az eredményhirdetésig. Az utolsó este kihozták az utolsó feladat eredményét, ekkor Vince már aludt, de én mondtam neki, hogy megvárom az eredményt. Ezt felírtam egy papírra és becsúsztattam a sátrába. Reggel Vince úgy köszönt, hogy ,,tizennyolc pont”. Ennyi kellett volna még az első helyhez. Ez pont tizennyolccal több volt, mint amennyi nem volt. Aztán volt még egy célra szállás, a mi pontunkat Vince beírta véletlenül az előttünk lévő lengyel párosnak. Kiderült, hogy ők erre a feladatra nulla pontot kaptak, úgy tudom korán tették le a gépet. Mi még mindig abban a hitben voltunk, hogy másodikak vagyunk. Ezután lejött a csapatkapitányunk, Thuróczy Endre többszörös világbajnok, hogy azonnal gyertek. Csak ennyit mondott: ,,Nem volt nálam a szemüvegem, de úgy láttam, hogy elsők vagytok.”. Le is fotózta, megnéztük és tényleg így volt. Huszonnégy óra alatt lettünk harmadikból elsők, úgyhogy nagy szerencsével nyertük meg ezt a világbajnokságot.
 
A jövőben szeretnél még foglalkozni a repülőzéssel?
Az igazság az, hogy már most hiányzik. Meglátok egy repülőt és felteszem a kérdést: miért itt ülök, miért nem ott fent? Tehát szerintem, aki egyszer belekerül, az soha nem tudja abbahagyni. 
 
Romhányi Barbara
 
 
 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.