Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Sárdagonyás utunk a Hegyes-tetőre

Sárdagonyás utunk a Hegyes-tetőre

2013-02-20 12:53:24

 

Vonattal indultunk Vácról február 16-án gyalogtúránk kiindulási pontjához, a zebegényi vasútállomásra, ahova a teljes túracsapat pontos kezdésre össze is gyűlt. 

Az út elején még viszonylag egyenesen tudtunk haladni, majd egy kis emelkedő után elértük ez első úti célunkat, ahol megpihentünk, és sok fényképet készítettünk a csodaszép tájról.
 
Aztán az első esések is itt történtek, amikor utunk folytatásaként egy jó kis saras emelkedőn kellett fölküzdeni magunkat. Néhányan már itt elkeseredtek, hiszen a küzdelem a csúszós talajon sok energiájukat kivette, és volt olyan is, aki pár perc múlva, már úgy nézett ki, mint egy varacskos disznó. A „szecska” túrázók nagyszerűen izzadtak, kapkodták a levegőt, a rutinosabb hegyjárók nem kis derültségére. 
 
Miközben tovább haladtunk fölfelé, volt egy kis kavarodás, hogy merre is kellene menni, így történhetett meg az, hogy volt, akinek kétszer kellett megmásznia egy dombot. 
 
Ezt követte az egyik legizgalmasabb része az utunknak, amikor is olyan részhez jutottunk, ahol a hónak és a sárnak köszönhetően, mintha síeltünk volna, úgy csúszkáltunk a hegy oldalán egyik fába kapaszkodva a másik után. Ezt a szakaszt is a legtöbben nagyon élveztük.
 
 
Idővel, miután átjutottunk ezen, elértük a Remete-barlangot. Itt az egész csapat kipihenhette az eddig megtett, kihívásokkal teli utat. A táj szépsége mindenkit megnyugtatott, szintén sok fotó készült itt, nem annyira a barlangról, mint inkább a tájról. 
 

Majd folytattuk utunkat - egy kis lejtős rész után - élesen fölfelé. Aki elöl ment, az egy rövid csapatbevárós pihenő előtt láthatott 2-3 őzet is elszaladni. Ezután elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol aki már nem bírta, az lecsatlakozhatott önállóan a csoportról, és hazamehetett, de ezzel a lehetőséggel csak az egyik felnőtt túratársunk élt. 
 
Az utolsó előtti pihenőig tartó út volt talán a legkimerítőbb szakasz, de ekkor már mindenkit hajtott az áhított célállomás, a Hegyes-tetői Julianus-kilátó elérése. Ide felérve hó várt minket, és a nemrégiben szépen felújított torony, ahol az ámulatba ejtő táj látványa minden fáradalmat megért, és nyugodtan elfogyaszthattuk a maradék ennivalóinkat.
 
Elindulván hazafelé, az előttünk lévő lejtőn, a jobb kondiban lévők még egy rögtönzött futóversenyt is rendeztek, miközben annak rendje-módja szerint, hatalmasakat is estek. 
 
E kis extrémsport után bevártuk egymást, majd indultunk a nagymarosi vasútállomás felé, hogy onnan indulhassunk el hazafelé.
 
Köszönjük szépen ezt a nagyszerű utat a túra szervezőinek. Szívesen részt veszek máskor is egy ilyen emlékezetes gyalogtúrán.
 
Katona Mátyás 12.B
Katona Mátyás négy panoráma képe megtekinthető nagyításban is
 
 
 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.