Szalagavató - 2022 November

A Váci Szakképzési Centrum Boronkay György Műszaki Technikum és Gimnázium végzős diákjainak szalagavatója idén a megszokottól eltérő módon, novemberben került megrendezésre a váci Madách Imre Művelődési Központ színháztermében. A végzősőknek, tanáraiknak, a szervezőknek és minden résztvevőnek így a szokottnál rövidebb idő alatt kellett felkészülnie, ám a sok-sok befektetett munka az idő szűke ellenére is meghozta gyümölcsét és igazán nagyszerű műsorokat láthattunk a színpadon! A három nap programja alatt megtekinthettük a lányokat csodás fehér ruháikban, a fiúkat pedig elegáns öltönyeikben, ahogy együtt eltáncolják a mesebeli keringőket, a színfalak mögötti gyors stílusváltás és jelmezbe bújás után pedig a nézőket máris rabul ejtette a kreatívnál kreatívabb osztálytáncok hangulata. Az eseménysorozat legfontosabb része a szalagtűzés csak a szombati napon történt meg, ami minden végzős és hozzátartoztóik számára nagy esemény és egy igazán meghatározó pillanat. A rendezvényen készült képek és végzős diákjaink tollaiból származó élményebszámolók most újra felidézik nekünk e három nap csodás hangulatát.

Szalagavató. Nagy nap ez mindenki életében, de amíg át nem éli az ember, addig e mögött a szó mögött nincs semmilyen jelentés. Így néhány héttel később, ez már nemcsak egy magasztos szó, hanem amint meghallja ezt bármely végzős osztály, emlékképek ugranak be, vidám pillanatok, és egy érzés, hogy valami nagyot és maradandót alkottunk, amire mi magunk is büszkék lehetünk, hát még a szeretteink. Utólag már senki nem gondol arra, hogy hányszor kelt korábban vagy maradt bent a suliban tovább, csak hogy egy tánc jól menjen, vagy hogy a szövegben ne legyen hiba. Ezek mind feledésbe merültek, mert mindenkinek már csak a nagy nap, vagyis nagy napok maradtak meg. Azok a pillanatok, amikor egy picit összeszorult a gyomor színpadra lépés előtt: azért mégis most több százan néznek, akik csak értünk vannak itt, szóval muszáj a legjobbat mutatni. Aztán a színpadot elhagyva már ez a kis izgalom is elszállt, képek százai készültek, csak hogy boldogan mutogathassuk a világnak, hogy igen, ezek voltunk mi, és igen, szívünk-lelkünk benne volt a produkcióban, amit együtt megcsináltunk. Na igen, együtt, egy osztály, akik négy évvel ezelőtt még idegenek voltak egymásnak. Én személy szerint büszkén álltam ki: ez az én osztályom, és örülök, hogy közéjük tartozom, de szerintem ezzel nem voltam egyedül. Végső soron pedig, hogy több nap volt, adott neki egy varázst, hogy nem csak egy este miatt készültünk ennyit, és ez még jobban összehozta a közösséget.

- Gombos Panna 12. E
 

Amikor szeptember elsején visszatértünk az iskolába, immáron büszke végzősökként, még eszünkbe se jutott foglalkozni a szalagavatóval, és ez így is maradt egészen az első osztályfőnöki óránk végéig, amikor is az osztályfőnökünk közölte velünk azt az igazán friss hírt, miszerint a Boronkayban töltött 4 évünk legszebb eseménye, a megszokottól eltérően, az idei évben november elején kerül megrendezésre. Egy csöppnyi meghökkenés után rájöttünk, hogy az eddig 4 hónapnak vélt felkészülési időnk hirtelen lecsökkent 2 hónapra. De ez a P osztályt semmiben sem akadályozta meg. Egyből neki is álltunk a munkálkodásnak. 

Elmélkedtünk, hogy vajon miről is szóljon a mi kis történetünk. Sokat gondolkodtunk, de senkinek nem volt olyan ötlete, amire igazán azt mondtuk volna, hogy: „Igen ez lesz az!”. Míg aztán egy légből kapott ötlet mentén úgy döntöttünk, hogy a fent leírt bekezdés lesz az alapja a nagyszerű előadásunknak. 
A téma megvolt, már csak a kivitelezés hiányzott. Egy dologban biztosak voltunk, hogy táncolni azt nem tudunk, szóval egyetlen megoldásként egy, az osztály életét tökéletesen bemutató darab elkészítésére esett a választásunk. Kiválasztottuk hozzá a szereplőket, a legjobb tanóráinkat és iskolai emlékeinket, utána megírtuk a szöveget és már készen is volt a produkciónk. Ennyire egyszerű volt.

Eljött a szalagavató első napja. Mindenki izgult. Gondolkodtunk, hogy vajon tényleg minden úgy fog-e sikerülni, ahogy mi azt kitaláltuk. Majd szólítottak minket és beálltunk a függöny mögé. Mi jövünk. Elkezdődött a produkciónk, felléptünk a színpadra és ezután a közönség nevetett… Pont úgy, mint ahogy azt mi kitaláltuk. Ebben a pillanatban mindenkiből elszállt a félelem, mert minden úgy történt, ahogy mi azt szerettük volna. A közönség vastapssal búcsúztatott minket, amitől csak még jobban vártuk a következő 2 napot.

Szombaton mindenki érezte, hogy valami megváltozott az előző 2 naphoz képest. Rájöttünk, hogy ez az utolsó nap és ezután már soha többet nem fogjuk előadni a produkciónkat. De ez a nap máshogy is indult, mint a többi: megkaptuk a szalagunkat. Igazán érettnek éreztük magunkat abban a pillanatban. Majd előadtuk utoljára az „Így nem lettünk programozók” című darabunkat, de itt már mindenki tudta, hogy sokaknak ekkor vannak itt a szülei, ezért az eddigieknél is sokkal jobban oda kell tennünk magunkat, hogy megmutassuk szüleinknek, kivé is vált egykori kisgyermekük. És azt az érzés, ami közben elfogott minket, azt valószínűleg sosem felejtjük el. Már a miénknek éreztük a színpadot, mindenki hibátlanul tudta, hogy mit és mikor kell csinálnia, mindent megtettünk azért, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. És minden sikerült. A közönség és mi is élveztük elejétől a végéig.

Az egész szalagavató egyszerűen csodás volt. Életünk eddigi talán legnagyobb élménye. A keringők, a produkciók és a közös énekek egytől-egyig tökéletesek voltak. Köszönjük minden diáktársunknak, tanárunknak és szervezőnek, hogy felejthetetlenné tették számunkra ezt a 3 napot! Zárásként pedig csak kívánom az elkövetkezendő végzős osztályoknak, hogy az ő szalagavatójuk is legyen legalább annyira élvezetes, mint amennyire a miénk volt!

- Baráth Benedek - 12. P
 

A végzősök életében az egyik legjelentősebb esemény a szalagavató. A négy évünk alatt számtalanszor megfordulhatott a fejünkben, milyen lesz majd, amikor mi állunk ott azon a színpadon feltűzött szalaggal és csillogó ruhában. Természetesen az első perctől világos, hogy azt szeretnénk: különleges és rendhagyó legyen. Ebben az évben a megszokott januári időpont helyett november 3-5-ig került megrendezésre a Művelődési Központban. Már csak ebben is eltért a megszokottól. Kevés idő állt rendelkezésre az osztály produkció mellett a keringő összeállítására és betanulására, azonban ennek az évfolyamnak ez sem okozott gondot. Úgy gondolom, az a munka és energia, melyet időnket feláldozva belefektettünk, az osztályközösségek összetartozását tükrözték vissza. A közös munka - bátran állíthatom - diadalt hozott. Mindannyian tudtuk, hogy ez nekünk és értünk készül. Ennek a három napnak mi lehettünk a főszereplői. 

A novemberig tartó időszakot és a három napos eseménysorozatot a kifogástalan hangulat és a lelkesedés övezte. A közös készülés és a próbák során együtt töltött idő nemcsak az osztályokat, de magát az évfolyamot is még inkább összekovácsolta. Új élményekkel és ismeretségekkel gazdagodhattunk és osztozhattunk a sikerélményekben. Büszke szülők, rokonok és szívünknek kedves barátok töltötték meg a Művelődési Központ nézőterét. Hét osztály szórakoztató és rendkívüli koreográfiával ellátott produkciója, valamint öt magával ragadó keringő állhatott fel a színpadra. A műsor után a fotózásokra került sor, hiszen mindenki vágya volt szeretteivel megörökíteni ezt a pillanatot.

A konferáló szerepében ezt a három napot egy másik nézőpontból is lehetőségem nyílt szemlélni. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy ilyen módon is képviselhettem az évfolyamot. Láthattam, ahogy diáktársaim izgatottan várták, mikor szólítják őket a színpadra, és velük együtt izgulhattam az eredményes produkciójukért. 

Egyszer minden véget ér. Az itt szerzett örömteli pillanatok emlékeink „fénykép albumában” örökre különleges helyet foglalnak majd el.

- Gubó Liza 12.A

Bevallom őszintén, nagyon szkeptikusan álltam a szalagavatóhoz. Úgy éreztem felesleges energiapazarlás, az amúgy is leterhelt végzős évünkben. A próbákat viták, konfliktusok tarkították és csupán azért vártam az előadásokat, hogy végre túl legyünk rajta.

Ennek ellenére a 3 előadás rám cáfolt. Szeretek színpadon állni, és hihetetlen jó érzés volt bemutatni a munkánk gyümölcsét a rokonoknak, barátoknak. A keringők szépek, elegánsak, az osztályprodukciók – a rövid felkészülési idő ellenére – ötletesek, változatosak, és ami a legfontosabb színvonalasok voltak. Sokat mérgelődtem – és úgy hiszem, ezzel nem voltam egyedül – a szokatlanul korai időpont miatt. Most azonban nagyon örülök, hogy nem húzódott el januárig. Az 1. nap, ahogyan az várható volt, nagy izgalmakkal telt. Rohangáltunk, felmértük mikor, mennyi idő van, például átöltözni, inni, enni, megnézni egy-egy produkciót két színpadra rálepés között. Na igen a színpadra lépés... Habár a főpróbán már álltunk a színpadon, mondanom sem kell, hogy nem összehasonlítható az igazi előadással. Szerencsére minden terv szerint ment. A 2. nap nyugodtan telt. Nekem külön élmény volt, hogy több társammal egyetemben más osztályok produkcióira is sikerült beülnöm. A szalagtűzés egy túlcsorduló, büszke pillanat. Ez vitathatatlan. Ott tükröződött minden diák mosolyában, minden szülő, nagyszülő tekintetében, olykor könnycseppjében. Én az egész szombati napot egy ugyan hosszú, de méltó befejezésnek éltem meg.

Mindent összegezve nagyon élveztem a szalagavatót és bőven felül múlta az elképzeléseimet. A szalag viselése pedig ugyancsak nem remélt büszkeséggel tölt el nem csak magamon, de a többieken látva is.

- Dudás Botond 12. G

Az eseményről készült fotók és videók már megtekinthetők és letölthetők!

(A gyorsabb átböngészés érdekében érdemes beállítani a jobb felső sarokban a csempe nézetet.)