Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Túra 5 - 2015/16 - Ködlő börzsönyi tájakon

Túra 5 - 2015/16 - Ködlő börzsönyi tájakon

2016-02-04 11:25:08

A Boronkay idei tanévének 5. túrájára 2016. január 30-án került sor. Túrázóink útja ez alkalommal a ködlő börzsönyi tájakon vezetett át.

A túra előzményei: 
Reggel 5 órakor keltem fel, hogy legyen időm teát főzni, szendvicset csinálni a túrára. Sok kedvem nem volt az élethez, mert egyrészt korán volt, másrészt este sokáig fent voltam. Nagy nehezen vertem magamba egy kis életet, és elindultam otthonról. A buszsofőr megjegyezte, hogy nem bírok magammal, ugyanis az első járatnál már ott voltam. 7:20-ra kellett a váci állomásra érnem, de késtem pár percet, de ennek igazából nem volt semmi jelentősége. Megvettük a jegyeket Nagyorosziig, mert senki nem mondta, hogy Drégelyvárnál szállunk le.
 
 
 
Túra: 
A szokásos névsordiktálással kezdődött a túra, majd utána a kötelező csoportképet is elkészítettük. Eztán elindultunk. Az első szakaszon nem volt semmi különösebb dolog, lapos út meg volt fagyva. Kiértünk a betonos útra, ahol haladtunk egy darabig, érdekes állapotban lévő villanyvezetékeket figyelhettünk meg. Első nagyobb pihenőnket egy nagy befagyott pocsolyánál követtük el, ahol Szmandray Marcellnek az az ötlete támadt, hogy csúsztassuk át rajta a kamerát. Ezt sikerült is elkövetni, bár kicsivel a túloldal előtt megállt a kamera, de Jakus tanár úr túrabotjának segítségével újra kezünkben foghattuk. Innen egy napsütéses erdőbe érkeztünk kisebb kaptató árán, majd a tetején bevártuk a többieket. Innen lefelé mentünk tovább és sajnos észre kellett vennünk, hogy a lábunkkal már nem a kemény, fagyott talajt, hanem a puha sarat tapossuk. Ahogy haladtunk, megfigyelhettük a tavaly év eleji jégkár termékét és az azt „eltakarító” favágók munkáját egy pacival, amit Mercivel szállítottak. Itt a vicc kedvéért megjegyeztem: luxus paci, nekem is csak Suzuki-ra futja. Megérkeztünk még egy betonos útra, ahol egy kis hídnál megálltunk pihenni. Innen kb. 2 kilométert haladtunk tovább Királyházáig ahol megejtettünk egy közel 40 perces ebédszünetet.
 
 
Miután elindultunk el kellett hagynunk szeretett betonos utunkat és jöhetett a jó öreg cuppogós sár. Nem tudtunk sokat haladni, mert odaértünk egy helyhez ahol gyönyörű jégcsapok voltak, és muszáj volt őket „megtaperolni”. Innét elindulva háromszor kellett ugyan azon a patakon átkelni, szegénynek feltűnési viszketegsége volt. Az első ilyen átkelés során találkoztunk egy idős emberrel és családjával. Ez az idős ember azt mondta: Fizet nekünk, ha felmegyünk a Csóványosra, azóta bánom, hogy nem kértem el a telefonszámát! A patak után egy rövid, de annál meredekebb kaptató következett, aminek talpánál rendesen levetkőztünk, nehogy nagyon megizzadjunk a tetejéig. Miután mindenki felért, csináltunk egy-két képet, majd indultunk tovább egy rövidke pihenő után. Következő állomásunk a Nagy-Mána volt, ahová nem éppen könnyű út vezetett. A tetején nagyon fújt a szél, de legalább pihenhettünk. Oly nagy kaptató volt előtte, hogy mindenki halottként feküdt le pihenni a jó vizes földre. Innen remekül megfigyelhettük a kidőlt fákat, úgy festettek mintha fogpiszkálók lennének kiborítva a hegyoldalakra csak éppen nagyon-nagy fogpiszkálók. Innen már láttuk a Csóványost, és már tudtuk, hogy a kilátás nem lesz onnan a legjobb.
 
 
Tovább indultunk a hegygerinceken. Megérkeztünk egy igen nehéz emelkedőhöz, azért volt nehezebb, mint a többi, mert telis- tele volt az előbb említett „fogpiszkálókkal”. Miután leküzdöttük a tetején láttuk, hogy tilos használni az utat. Hát megoldottuk. Innen már nem kellett sokat gyalogolnunk a Csóványosig, e rövid, meredek részekkel kevésbé tarkított útszakasz szolgált számomra a legnegatívabb élménnyel: rettentő hideg szél fújt, az élményt fokozta az erős szélben „nyikorgó” fák ijesztő hangja. A nagy ködben megpillantottuk a tornyot, amely látványa arra késztetett, hogy odaszaladjunk örömünkben.  Felmásztunk a kilátó tetejére majd az ott kihelyezett táblákon megnéztük, hogy ha nem lenne köd mit kéne látnunk. Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk, majd egy monoton lejtő következett, ahol több szakaszra oszlott a túra. Ezen az unalmas szakaszon sokat tudtunk beszélgetni, ami közelebb hozott minket egymáshoz. Kezdett sötétedni, ám még nem volt vészes, jött egy kisebb, nem túl megterhelő emelkedő, majd ismerős környékre érkeztünk, ugyanis egyszer már túráztam Diósjenő környékén. 
 
 
Az egész túra során itt estem el egyszer, de itt sikerült csúnyán bevernem a jobb térdem. Megint kitértünk a betonos útra, amit már csak egy rövid szakaszra kellett nélkülöznünk. Már besötétedett, de a faluban lévő lámpák segítették utunkat. Megérkeztünk az állomásra ahol, nem kellett már sokat várnunk, és meg is jött a vonat. Indultunk haza. Nagyon tetszett a túra. Igaz sajnálom, hogy a Csóványosról nem volt jó kilátásunk. A következő túrán is ott a helyem! 
 
Burik Bence 9/E
 
 
Szamandray Marcell panorámaképe
 
 
Adámai Bence panorámaképe
 
 
Adámi Bence panorámaképe
 

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.