WRO robotépítő és programozó verseny

Hosszú út vezetett idáig, hogy a WRO nemzetközi színtéren is versenyezhessünk. Először 2018-ban versenyeztünk a még általános iskolában, robotika szakkörön összeállt csapattal, Dáviddal (Zoller Dávid, jelenleg Boronkay 12.i), Levivel (Czoch Levente) és velem (Zoller Máté, jelenleg Boronkay 10.i), Czoch András vezetésével. Az első versenyünkön országos második helyezesét értünk el, majd 2019-ben, bár az ország legjobb mért körével rendelkeztünk, végül számunkra csak harmadik helyen ért véget a verseny. Utána a pandémia miatt néhány év szünet után újból nekifutottunk a versenynek. Az idei verseny felkészülési ideje nem volt egyszerű időszak számunkra, mivel közben volt, aki nyelvvizsgázott, volt emelt szintű érettségi és persze apróbb betegségek, táborok is nehezítették a felkészülési időszakokat. A Tatabányai selejtezőn úgy nézett ki, hogy lecsúsztunk a továbbjutásról, mindössze egyetlen egy ponttal, viszont így is, az ország harmadik legmagasabb pontszámmal rendelkező csapata voltunk, így a szabályok értelmében egy szabadkártyás továbbjutással bizonyíthattunk a Győri országos döntőn, ahol a 80 nevezett, és 54 döntőbe jutott csapat közül végül első helyezéssel zártuk a két napos versenyt. Így kvalifikációt nyertünk a Dortmundi világdöntőbe.

November 16.-án reggel, egy korai kelés után repültünk Dortmundba, a számunkra öt napig tartó döntőre, összesen körül-belül 300 óra felkészüléssel. Miután megérkeztünk, a magyar delegációval, egy közös ebéd után, volt egy kis időnk körülnézni Dortmund belvárosában. Az első versenynapon, szabad gyakorlásokon, és a verseny hivatalos megnyitó ceremóniáján vehettünk részt. Eközben, volt elég sok időnk, barátkozni a más országokból származó versenyzőkkel, ami számunkra hatalmas élmény volt. A következő két napon dőlt el a verseny kimenetele, mind a már előre begyakorolt versenyszámban, és az ott újonnan kapott feladatban. Az első mérések után 23. helyezést tudhattuk magunknak, viszont, kisebb-nagyobb hibák jelentkeztek, és bár nagyon szorosan haladtunk a versenytársaink mellett, így végül egy-egy pont lemaradásokkal 40. helyezést értünk el, a 72 résztvevő országból. Számunkra mindenképpen, egy életre szóló élmény marad, minden a stresszes szituációk, amikor egymást próbáljuk segíteni, az utolsó percekben, szurkolva olyan csapatoknak, akiket mindössze, három napja ismertünk, majd, amikor az esti csapatépítő programon összefutunk, és együtt várjuk ki az 54-perces palacsinta sort. Mind ezek közben rengeteget tanultunk, mind az informatikáról, robotikáról és mind saját magunkról, a terhelés alatti teljesítésről és a csapatmunkáról.

Zoller Máté 10.I