Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium
  1. Nyitó oldal
  2. Nyitó oldal
  3. Zúg március - ünnepi megemlékezés a Boronkayban

Zúg március - ünnepi megemlékezés a Boronkayban

2012-03-20 19:58:00

Az 1848-as szabadságharc és forradalom hőseire idén március 15-én a tornatermünkben emlékeztünk meg. A műsort dr. Behányi Rita és Havasi Ivett szerkesztette. Az ünnepi beszédet Szilágyi Erzsébet mondta, az alábbiakban közöljük köszöntő szavait:

Március 15-re emlékezünk a mai napon. Tán az egyetlen nemzeti ünnepünk, melyet a társadalom széles rétegei ismernek, el tudják helyezni, s tán még az átlagembernek is eszébe jut Petőfi, a Nemzeti dal, a Pilvax, Táncsics, a tizenkét pont, mely jelképpé magasztosult, s ha az elmúlt évszázadban követeltünk valamit, akkor azt mindig 12 pontban fogalmaztuk meg. 

 
 
Pedig hányattatott a sorsa ennek az ünnepnek is, mint mindegyik nemzeti ünnepünké. Tilos volt ünnepelni az elbukott szabadságharc után, a Bach-korszakban, sőt a kiegyezés után is csak az áprilisi törvényekre volt szabad visszaemlékezni, márciusra nem. A Horthy-korszakban nemzeti ünnep lett, de a Rákosi betiltotta, majd Kádár is. A hetvenes években már az iskolákban lehetett róla beszélni, de összemosták a tanácsköztársasággal és a szovjet megszállással, április negyedikével, amikhez természetesen semmi köze nem volt. Átideologizálták, s ha valaki valódi üzenetét kereste az ünnepnek, netán kokárdával meglátogatta a Petőfi szobrot, azt véresre verte a rendőrség. Ekkor született egy film is, Petőfi 73 címmel, Tolcsvay-Szörényi zenéjével, melyet azon nyomban be el is hallgattatott a cenzúra. A 68-as prágai tavasz eltiprása után különös értelmet kapott az Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai Petőfi sorok. Nem akart a film mást, mint tiszta beszédet a mellébeszélések és elkenések korszakában. Kilencven óta lett újra nemzeti ünnep ez a nap, s most adódott az ünneppel kapcsolatban mindenki számára a legnagyobb feladat: ki-ki maga értelmezze azt, legyen kellő tárgyi ismerete, tudása, értse a minden kor számára fontos üzenetet: szabadság nélkül nem lehet élni.
 
 
Ez a nap Petőfi napja. Költészete, mint minden magyar költőé politikus költészet. Ha végigolvassuk költeményeit, naprakész pontossággal reflektál az éppen aktuális politikai eseményekre. A reformkor minden rezdülése benne van a verseiben. Szenvedélyesen keresi a választ arra, hogy mi az oka a nemzetek nagyságának és bukásának. 
 
Választ is ad: az ősi erkölcsök elfajulása, az egyéni érdek fölé helyezése a közérdeknek. Példát állít a mindenkori  magyarság, így elénk is: Árpád, Mátyás, Zrínyi, Rákóczi legyenek a példaképeink. A megoldást néha a „nagy isten szent kegyelmétől”, néha saját emberségünktől, tenniakarásunktól várja.
Az eltévelyedés újabb okát a magyartalanságunkban, a nemzeti hagyományok elvetésében látja. A magyarság számára nem csak a nyelvet jelenti, hanem ez magatartás, életmód, viselet, demokratikus gondolkodás. Istent is kisajátítja számunkra, hiszen nem kevés művében visszatér a magyarok istene kifejezés. Büszke a magyarságára, hiszen nem írt volna le olyan sorokat: „Járjatok be minden földet, / Melyet isten megteremtett, / S nem akadtok bizonyára / A magyar nemzet párjára.”
 
A költő nem az események sodrában válik főszereplővé, hanem tudatosan készül a forradalmár szerepre. Otthonosan mozog a márciusi ifjak társaságában, a kávéházakban, mely új stílust, a politizálás új módját is jelenti, fesztelenek, szókimondóak voltak, arisztokrata-pukkasztók. A kávéház találkozóhely is, a gyakorlati cselekvés színhelye, itt tervezik az ifjúság közös akcióit. Ennek a körnek a gondolkodásából nő ki a Nemzeti dal, a radikálisok hazafias szózata. Bizonyára nem a benne feszülő gondolatok miatt lesz a forradalom legnépszerűbb verse, inkább hangjának ereje, őszinte pátosza, elevensége lenyűgöző. „Egy nagy érzés hitelessége fűti a verset,…mely elől semmi korban semmiféle korú és rangú ember nem tud kitérni, senki sem, aki ért és érez magyarul. (…) A vers forró fővel, de hideg szándékkal készült. Aki írta, politikusnak is kitűnő: tudja, hogy a tömeg csak ebben a csomagolásban hajlandó la verset elfogadni. Hangütése, ostorcsattogtatásra emlékeztető rövid sorai, karakán kiállása, hetykesége a politikusokat idézi, de most nem a politikus, hanem a költő szól és az örökkévalót mondja ki – értékelte Márai így a Nemzeti dalt. 
 
 
Petőfi magyarság, szabadság, szerelem iránti rajongása nem tétlenségre, hanem munkára, közös cselekvésre szólít fel. Számomra Petőfi az Apostolban üzent, megosztom most veletek:
 
„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?...
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei. (…)
De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást,
Hogy én is, én is egy sugár vagyok! –
Munkára hát, Föl a munkára, lelkem!
Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve,
Nagy a föladat, az Idő röpűl, s az Élet rövid."
 
  Fényképek a műsorról
  Petőfi tablók március 15-én
 
***   ***  ***
 
A műsor nyitóverse Utassy József Zúg március című költeménye volt:
 
Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.
 
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,
a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?
 
Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!

A weboldalon cookie-kat használunk, amik elengedhetetlenek az oldal működésének szempontjából.