Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Technikum és Gimnázium

A világ, ahogy mi látjuk

2015-01-22 17:29:55

A fenti címmel nyílt meg 2015. január 16-án a Boronkay történetének 2. Sajtófotó Kiállítása, amelyen 27 borlapos sajtófotós diák állította ki munkáit. 

 
 
A kiállítók 3-3 képpel mutatkoztak be e tárlaton, fotóik mindegyikét most saját válogatásuk alapján ismerhette meg a közönség. A 20 jelenlegi diákunk mellett 3 technikus és 4 egyetemista (pályájuk alakulásáról itt egy ismertető) egykori borlapos is elhozta a fényképeit, amelynek idei tematikája „A világ, ahogy mi látjuk” volt. A látogatók, ha körbejárják majd a tárlatot, megláthatják, hogy milyen tág világba nézve alkottak arról képeket a kiállító fotósaink, egy sas szemében tükröződő mikrokozmosztól, az iskolánk napi életének részleteit rögzítő fényképeken át a Barcelónától, Floridán átívelő nagyvilág rezdüléseinek lefényképezéséig mennyi minden megragadta alkotói képzeletüket. 
 
 
Mojzes Zsófia tanárnő köszöntötte a kiállításmegnyitón megjelent növendékeket, kollégákat, kiemelve azt, hogy ez a tanév első olyan kiállása, amelynek anyaga színtisztán tanulóink munkáiból állt össze. Tőle Szilágyi Erzsébet, a borlaposok egyik mentora vette át a házigazda szerepét, s felkérte elsőként Kis Dávidot, hogy szavalja el Karinthy Frigyes Előszó című versét, amely mintegy ars poeticaja is volt e tárlatnak. 
 
 
A lángoló szavakkal elmondott költemény után Szilágyi Erzsébet idézett fel pár tudnivalót a borlapos média csoport munkájáról. „E csoportos tárlat minden alkotója jelenleg a Bor-lap című diáklap fotósa, e sajtófotó kiállításukra az iskola történetében most másodszor került sor. (Az első 2013-ban volt. Itt tekinthető meg az arról készült tudósítás.) Az iskolai diáksajtónak, a Bor-lapnak, amely Lő-lap néven jelent meg egykoron, immár 30 esztendőre visszatekintő komoly hagyománya van. Az évente 2-4 számmal megjelenő, változó szerkesztőségű diákújságnak öt esztendeje Hujbert István és jómagam vagyunk a mentorai. A mostani kiállítók mindannyian e lap aktív munkatársai. Az alkotók között van, aki már „régi motorosnak” számít a fotózásban, van, aki még kimondottan kezdőnek tekinthető, egyben azonban mind egyformák: mindnyájan rendkívül lelkesen fényképeznek a diáklapba, és rendszeresen dolgoznak az iskolai rendezvényeken, gyakran a szabadidejükből is sokat áldozva fényképeznek a honlapunk, illetve a Boronkay Archívum számára. Ha tehetik, mindig ketten mennek el egy-egy rendezvényünkre, s ilyenkor általában egy kezdő és egy rutinos fotós vesz részt az események fotózásában. Sokan fotószakkörösök is a csapatból, akik Szilágyi Lajostól tanulják a fényképezés szakmai fogásait. 
 
 
Meggyőződésünk, hogy némelyikük munkája már-már kiemelkedő sajtófotós teljesítménynek is tekinthető, ennek igazolásaképpen elég „fellapozni” a honlapunk Galériáját, ahova munkáikat rendszeresen publikálják. A legutóbbi öt esztendő, nagyjából 1000 publikált fotógalériáját is zömében mind e borlapos diákjaink készítették. Tanévenként 200 eseményen járva, közel 100 GB-nyi, azaz 40 ezer fényképet adnak az iskolának. Tehát ez a kiállítás a tevékenységük egyféle elismerése is egyben."
 
 
A borlapos fotósok bemutatása után Németh Esztertől hallgathattuk meg Adele, Someone Like You című dalát. Az ismert ének megható tolmácsolása után Neubauer Rudolf, MTVA hivatásos sajtófotósa méltatta a kiállító diákok munkáit. (Rövid életrajza itt.)
 
„Az első szó nem is a képeké, hanem a fantasztikus előadásokért, amit itt hallgathattunk, de azért a fotók sem rosszak..." - kezdte a közönség derűs tapsa mellett beszédét az előadó. „Azzal az elszánással jöttem, hogy siker lesz már az is, hogyha találok pár olyan képet, ami valóban tetszik, s azokról fogok majd beszélni, de azt kell mondanom, szinte mindegyik kép megérintett abból a szempontból, hogy felidézték e fotók a saját ifjúságomat, mindazt, ami engem ebben az életkorban érdekelt, ami valóban foglalkoztatott. 
Ezekben a képekben nincsen semmi hamisság, modorosság... Életetek, amennyire magam hasonló életkorára visszaemlékszem, legérzékenyebb, legsebezhetőbb, legizgalmasabb periódusában vagytok, s ezekben a most kiállított munkáitokban mertetek ebből valamit megmutatni. Az összes itt kiállított fotó miközben az ember legbelsőbb élményeiből fakad, mégsem bántja meg a másikat, s ezt is nagyszerű volt látni. A párizsi tragikus események adnak most annak szomorú aktualitást, a Charlie Hebdo elleni merényletre gondolva, hogy a alkotóművészi szabadságotokkal élve ugyan, de mégis úgy tudtatok véleményt mondani a világotokról, hogy őszinték maradtatok, de mindeközben mégis egy valódi humanistaként szólaltatok meg. Élmény volt azt is látnom, hogy e változó világ mégis mennyire változatlan, s ti újra megfotóztátok azt: az elsuhanó villamost, a sast, a tájakat. Jól tettétek, igenis érdemes újra birtokba venni új szemmel, új megközelítéssel a már ismert világunkat. Megtiszteltetés volt, hogy beavattatok e látásmódotokba, nagyon örülök, hogy jutott időtök az önkifejező alkotásra, az ország egyik legjobb középiskolájában való tanulmányi megfelelések közepette is, hogy képesek voltatok mégis a sok elfoglaltságotok mellett elkészteni e gyönyörű képeket"- fejezte be megnyitó gondolatainak sorát Neubauer Rudolf. 
 
 
A kiállításmegnyitó utolsó epizódjaként Nemeshegyi Csanád szaxofonjátéka következett, egy ismert jazzmelódiával (Glenn Miller, Moonlight Serenade) hangolta szemlélődő befogadásra a látogatókat. (Egyébként az előadó növendékeink mindegyike e kiállítás egyik alkotója volt egyben, ezáltal is igazolva sokoldalú tehetségüket.)
 
 
A megnyitó kis fogadással ért véget, némi ital és ropogtatnivaló fogyasztása mellett beszélgethettek a vendégek a kiállítókkal miközben megtekintették a tárlatot.
 
Köszönet a kiállítást anyagilag támogató iskolai alapítványunknak, a diákoknak a szép előadásokért, a kiállított sokszínű fotóért, s nagy-nagy köszönet Mojzes Zsófiának és a két szakkörös lánynak, Németh Eszternek és Nagy Zsuzsannának a fényképek méltó elhelyezéséért.
 
Hujbert István