Váci Szakképzési Centrum
Boronkay György
Műszaki Szakgimnáziuma és Gimnáziuma

Jendrék Miklós – az Ericsson- és Öveges-díjjal kitüntetett – fizikatanár

2012-01-12 16:07:00

Szinte egy héten belül két jelentős szakmai elismerésben is részesült 2011. decemberében iskolánk fizikatanára, Jendrék Miklós. A díjak átadása után kerestük meg a tanár urat, hogy meséljen pályájának alakulásáról, milyen út vezetett idáig.

Egyszerre két díjat is kaptál. Jól fejeződik be ez az év! Kérlek, mesélj, mikor, hol kezdted ezt a mesterséget?
Már 22 évesen diplomáztam, hiszen Kárpátalján, Ungváron más iskolarendszer volt. Tízosztályos, ukrán-orosz iskolába jártam, melynek színvonala elmaradt a magyar középiskolákétól, az egyetem, viszont az egykori Szovjetunióban nagyon magas követelményrendszerű volt. Egy szakos képzés folyt, mely azonban fizikusi és fizika tanári diplomát is adott.
 
Honnan ered a fizika iránti szerelem?
Nyolcadikos voltam, amikor egy elektronika könyv került a kezembe, akkor döntöttem a fizika mellett, s ettől kezdve egyenes út vezetett az egyetemig.
 
A tanári pálya felé volt családi indíttatás is?
Igen, családunkban az ükapámig visszamenően számos tanár, sőt, gimnáziumi igazgató is volt, de én vagyok az első, aki a természettudományok irányába fordult.
 
 
Hogyan alakult az életed az egyetem elvégzése után?
Ukrán és magyar iskolában is tanítottam, majd 1989-ben áttelepültünk Magyarországra, azóta itt dolgozom a Boronkayban. Mi fizikusok szerencsés helyzetben vagyunk ebben az iskolában, mert olyan érdeklődő és kíváncsi növendékekkel dolgozhatunk, akiket nemcsak a kísérletezős, érdekes órákat értékelik, hanem hajlandók a komoly munkára is. Nem ritka az olyan fakultációs csoport sem, ahol még a késő délutánba nyúló órák során sem lankad a diákok figyelme, érdeklődése. Az eredményes fizikaoktatás elképzelhetetlen kísérletek nélkül. A tankönyvekben leírt régi, jól bevált kísérletek mellett szívesen tartok saját ötletekből született kísérleti bemutatókat. Ezekkel a kísérletekkel több alkalommal is sikeresen szerepeltem különböző fórumokon, mint pl. Fizikatanári Ankétokon, illetve beküldtem őket az Öveges-pályázatra is. A pályázati kiírás szerint a szakmai zsűri által megítélt pontszámok évről évre összegződnek, és mindig az a fizikatanár nyeri el a díjat, akinek adott évben a legtöbb pontja van. Három év alatt sikerült annyi pontot gyűjtenem, hogy „megértem” az Öveges-díjra.
Az ünnepi díjátadásra december elején, a Nukleáris Társaság ülésén került sor. Ezt követően – a pályázati kiírásnak megfelelően – a legérdekesebb kísérleteimből válogatott húsz perces bemutatót kellett tartanom, melyek közül néhány az Interneten is megtekinthető. Kísérleteimhez szívesen használok fel hétköznapi tárgyakat, használaton kívüli berendezéseket, azok tartozékait, alkatrészeit. Fizikusnak lenni nemcsak szakma, hivatás, hanem szemlélet, gondolkodásmód, a környezetre odafigyelő életforma is.
 
 
Még egy komoly siker ért ebben az évben, hiszen Ericsson-díjat is kaptál.
Az Ericsson cég szponzorálásával kétféle tevékenységet díjaznak fizikából és matematikából: a tantárgy népszerűsítését és a tehetséggondozást. Én a fizika népszerűsítéséért kaptam az elismerést. A díj odaítélése az érdemek felsorolását tartalmazó felterjesztés alapján történik.
A díjátadásra a Tudományos Akadémián került sor, amit egy kerekasztal beszélgetés előzött meg. A díjazottakon kívül jelen voltak magas rangú egyetemi előadók, akadémikusok, valamint az Ericsson-cég képviselői. A szimpóziumon a természettudományok oktatásáról folyt az eszmecsere. Ez után következett a tényleges díjátadás. Minden díjazottról bemutattak egy filmet, melyet saját iskolájában, saját növendékeik közreműködésével készítettek. A diákok őszintén nyilatkoztak arról, hogy ők hogyan ítélik meg az adott tanár munkáját, iskolai tevékenységét.
 
 
Koppenhágában is képviselted hazánkat egy tudományos konferencián.
Igen. Kétévente rendezik meg a Tudomány a Színpadon című fesztivált, melyre pályázat útján lehet kijutni. Eddigi kísérleteimből összeállítottam, és bemutattam egy csokrot, mellyel fődíjat nyertem, így juthattam ki Koppenhágába. Közel harminc ország vett részt a fesztiválon. Magyarországot kilencen képviseltük. Kaptunk egy-egy standot, ahol bemutattuk a kísérleteinket. Minél látványosabb, minél színpadiasabb volt egy kísérlet, annál többre értékelték. Valójában nem a tudományosság volt a mérce, így mi, magyarok nagyon kilógtunk a sorból, ugyanis nálunk a fizika oktatása még mindig színvonalasabb, mint a nyugati országoké. Helyezést nem értünk ugyan el, ennek ellenére ez kiváló alkalom volt arra, hogy megismerjük a külföldi kollégák tevékenységét és népszerűsítsük hazánkat, városunkat, iskolánkat.
 
A cikk folytatódik. Letölthető teljes terjedelemben innen:  
 
 
 
A kísérletekről készült videók megtekinthetők: 
 
 

 
Az idei Ericsson-díjasokról készítettek egy rövid riportfilmet. Diákok nyilatkoznak a fizakatanárukról.